A leventemozgalom a Horthy-korszak emblematikus ifjúsági sportmozgalma volt. Az 1921-es testnevelési törvény teremtette meg a kereteket létrehozásához, azzal a céllal, hogy fizikai nevelést biztosítson a fiatalok számára, így készítve fel őket a katonai szolgálatra. A végrehajtó rendelet kihirdetését követően a testgyakorlásra köteles ifjakat leventeegyesületekbe tömörítették. A törvény értelmében a 12 és 21 év közötti fiúknak kötelező volt a lakóhelyükön kialakított leventeegyesületek foglalkozásain részt venni. A Szekszárdi Ifjúsági Levente Testedző Egyesület 1925. február 22-én tartotta alakuló közgyűlését. A magyar királyi belügyminiszter 1925. április 25-én a 218354/1925. számú leirattal tudomásul vette az egyesület megalakulását és annak működését engedélyezte.
A leventeképzés nem csupán testnevelési és sportfoglalkozásokból állt. A mozgalom vezetői fontosnak tartották az ifjúság vallásos és nemzeti szellemű nevelését is. Országszerte leventeotthonokat alakítottak ki, ahol a fiatalok szabadidejüket is hasznosan tölthették el. A szekszárdi népgondozó kirendeltség vezetőjétől, vitéz Markos Albert alezredestől kapott levelet 1938 novemberében vitéz Vendel István, Szekszárd polgármestere. Az alezredes a következőket írta a leventeotthonnal kapcsolatban: „A szakosztályokban való működés azonban csak ott lehet eredményes, ahol a levente egyesület levente sportcsarnokkal közösen összeépített levente otthont épít. Tudatával vagyok annak, hogy az egyes községektől milyen áldozatot követel, azonban ritka az a község, ahol ez többé-kevésbé keresztülvihető ne volna. Itt azonban szükséges, hogy egyéb talán kevésbé fontos dolgokat háttérbe szorítva az ifjúság nevelése érdekében hozzunk áldozatot. Szükséges tehát, hogy a közületek leventeotthonok létesítésére, azok berendezésére a szükséges anyagi fedezetet biztosítsák. Kiszállásaim alkalmával, több helyen meggyőződtem, hogy a levente egyesület a község által nem részesül kellő támogatásban. Tudomásom van arról is, hogy egyik községben levente otthon részére megfelelő középületi helyiség áll üresen és a község a főoktató ismételt kérése dacára nem hajlandó azt ezen célra a levente egyesületnek átengedni. Ez a tény előttem szinte érthetetlen akkor, amidőn a község saját fiatalságának erkölcsi, lelki, szellemi és testi neveléséről van szó. Hogy lehet akkor a fiatalságot a kocsmázástól megóvni, ha nem biztosítanak részére egy otthont, ahol fáradságos napi fizikai munkája után szellemi és testi felüdülést is nyerhet.”
Szekszárdon hosszú évekig megoldatlan volt a leventeotthon ügye. Az 1925-ös jelentés szerint leventeotthon nem volt a városban. Az egy évvel későbbi jelentés szerint továbbra sem volt Szekszárdon leventeotthon, viszont levente átvonulási szállás működött. A leventeegyesület és a városi testnevelési felügyelő számos alkalommal kérte a polgármestertől és az alispántól, hogy biztosítsanak leventeotthon számára alkalmas helyiségeket. Végül 1933-ban a város kijelölte a leventeegyesület részére a Vörösmarty utca 5. szám alatti házban a bejárat mellett az első szobát a létesítendő leventeotthon céljára. Raktárhelyiségnek pedig ugyanott egy szoba és konyha lett kijelölve. A kijelölt ház a város közepén, könnyen megközelíthető helyen feküdt. Szekszárd város képviselőtestülete 1940-ben határozta el új, korszerű leventeotthon építtetését, habár már korábban is felmerült ennek szükségessége. Az építkezést 1942-ben kezdték meg, Dicenty László építési vezető felügyelete alatt. A jóváhagyott tervek szerint körülbelül 170 ezer pengő szerepelt a költségvetésben. Az építkezés megkezdését követő időszakban azonban az anyagárak és a munkabérek oly mértékben emelkedtek, hogy lehetetlenné vált az építkezés befejezése az eredeti költségvetés szerint. A szükséges anyagok kiutalása pedig általában késedelemmel történt, és mindez az építkezés elhúzódását eredményezte. Vendel István polgármester 1944 januárjában a honvédelmi minisztériumhoz fordult államsegélyt kérve a leventeotthon felszerelésének beszerzéséhez. „[…] amidőn a Levente Otthon impozáns épülete csaknem készen áll, elengedhetetlenül szükséges, hogy annak belső berendezése is olyan legyen, amely a célnak megfelel. A Levente Otthon felépítésével a korszerű berendezésével nagyban hozzájárulni akarunk ahhoz, hogy a Szekszárdi Levente Egyesület minta egyesület legyen. Sajnos a háború okozta gazdasági viszonyok a város teherviselő képességét teljesen kimerítették úgy, hogy a korszerű berendezés költségeit viselni képtelen.” A polgármester jegyzéket is mellékelt a kérvényhez, amelyben a leventeotthonba tervezett berendezési tárgyak szerepeltek.
A leventeotthon tervezett belső berendezése:
- színpad és öltözők felszerelése: színpadi függöny, a nagyterembe 300 darab szék, ruhatári fogasok
- leventeparancsnoki iroda (könyvtárszoba): 2 darab íróasztal, 1 darab iratszekrény, 4 darab szék, 1 darab kisebb asztal
- ifjúvezetők szobája: 1 darab hosszú keskeny asztal, 1 darab szekrény, 12 darab szék
- olvasószoba: 2 darab hosszú asztal, 30 darab szék, 1 darab rádiószekrény, 1 darab folyóiratállvány
- sötétkamra: 1 darab szekrény, 1 darab asztal, 4 darab szék
- zenekari szoba: 2 darab zeneszerszámszekrény, 30 darab szék
- játékterem: 4 darab kisebb asztal, 30 darab szék, 1 darab Rex biliárdasztal, 1 darab asztalitenisz-asztal és -felszerelés, 1 darab szekrény
- modellezők szobája (repülőgépmodell): 2 darab hosszú munkaasztal, 4 darab anyagszekrény, 20 darab szék
- híradó kiképző szoba: egybeépített (a falak körül) munkaasztal szerszámszekrénnyel, 1 darab rendes asztal, 20 darab szék
- ökölvívók és birkózók szobája (földszint, keleti sarok): 1 darab ringfelszerelés, a fal körül öltözőszekrények, 6 darab szék
- zuhanyozó öltözőjébe: 2 darab öltözőpad
- az összes helyiségbe: fogasok
A honvédelmi miniszter 821.472/VIII. 1943. számú rendeletével felszólította a várost, hogy 1944. március hó 15-ig Szekszárd leventeparancsnoksága útján igazolja a leventeszékház építésének teljes terv szerinti befejezését, illetve annak berendezve történt rendeltetésszerű átadását. Az építkezési szakosztály ülésén az építkezési bizottság megállapította, hogy a leventeotthon építésének befejezéséhez a csatorna elkészítése, az ajtók és ablakok vasalása, valamint a lépcsőkorlát elkészítése hiányzik csupán. A leventeiratok között nincs több információ a leventeotthonról. Néhány hónappal később a háború elérte Szekszárdot is. A szovjet hadsereg 1944. október 21-én érte el Tolna megye keleti határát. A Duna jobb partját a német hadvezetés erős védelmi vonallá építette ki. A szovjet csapatok budapesti hadművelete október 29-én indult meg. A csapatok a Duna bal partján nyomultak előre. November közepén a 4. gárdahadsereg Mohácsnál átkelt a Dunán és november 27-én Tolna megye földjére lépve északi irányba tört. November utolsó napjaiban kiszorították Tolna megyéből a német csapatokat. A leventeiratok között egy rövid bejegyzés szerepel 1944. december 11-i keltezéssel: „Orosz megszállás miatt intézkedést és jelentést tenni nem lehet. Irattárba!”
1945-ben a leventemozgalmat felszámolták, Magyarországon új korszak vette kezdetét, amely új politikai rendszert és jelentős gazdasági, társadalmi változásokat hozott. A proletárdiktatúrára jellemző, hogy a politikai hatalom centralizálása mellett, arra törekszik, hogy a gazdaságot és a társadalmat is uralma alá hajtsa. Az állampárt ideológiájának terjesztése céljából a kultúrát is állami irányítás alá vonták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból kivált Népművelési Minisztérium feladata lett 1949-től az iskolán kívüli művelődés irányítása. Az új, Révai József vezette minisztérium hatáskörébe tartozott az irodalom, zene, képzőművészet, színház, sajtó, rádió. Szintén a minisztérium irányította a könyvtárhálózatot és a kultúrotthon-hálózatot, amely a népművelés fontos eszköze volt. Az első kultúrotthont 1949 novemberében avatták fel, és mivel nagyon lassan haladt a hálózat kiépítése, az MDP Titkársága 1950 júniusában rendeletet hozott a kultúrotthon alapítások tervszerűsítéséről és az intézményhálózat bővítéséről. A kultúrotthonok hálózata az 1989-es rendszerváltozásig meghatározó szerepet töltött be a magyar művelődéspolitikában.
A szekszárdi leventeotthon megrongálódott épületét, felújítás után, 1952. április 4-én, mint járási kultúrotthont avatták fel. A „felszabadulásról” Április 4. kultúrháznak nevezett intézmény ünnepélyes megnyitóját este hét órakor tartották nagyszámú közönség részvétele mellett. A magyar és szovjet himnusz ünnepélyes hangjai után, az avatóbeszédet Berki Mihályné, a Megyei Tanács elnöke mondta. Abban az épületben, ahol néhány évvel korábban a leventék szavalták a „Magyar Hiszekegy”-et, most Sztálin és Rákosi elvtársakat éljenző felkiáltások mellett zúgott a percekig tartó lelkes taps. A járási tanács végrehajtó bizottsága nevében Kontra László vette át a kultúrotthont. Az ünnepi kultúrműsor keretében fellépett: a szekszárdi rendőrzenekar, a központi énekkar és népi énekkar, valamint a sárpilisi és a bátai kultúrcsoport. A helyi sajtóban külön kiemelték, hogy a sárpilisi kultúrcsoporttól azt a számukat láthatta a közönség, amellyel korábban „szeretett vezérünket, Rákosi elvtársat” személyesen köszöntötték. A járási kultúrotthonban könyvtár, olvasószobák, rádió- és játékszobák várták az érdeklődőket.
1960-ban újabb változás történt a volt leventeotthon épületének sorsában. Az 1960 júniusában meghozott döntés értelmében, a Megyei Testnevelési és Sporttanács (MTST) hivatala, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei szervezetével közösen kapta meg az ingatlant. A sporthivatal a földszinti helyiségeket, míg a TIT helyi szervezete az emeleti helyiségeket használhatta. A volt leventeotthont Szekszárdon sokan csak Sportszékházként ismerik, hiszen a kilencvenes évek elejéig a megyei sportirányítás otthonaként működött. A Hunyadi utca 5. szám alatti ingatlan eladásáról 1991-ben döntöttek, mert fenntartása nem volt gazdaságos. A megye sportéletét ezután, az 1992. január 1-el létrehozott Tolna Megyei Sportigazgatóság irányította, amelynek hivatala a Beloiannisz utca 9–11 szám alatt kapott helyet.
Mácsainé Iván Éva
Képek: https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#101
Források:
MNL TML V.81.c. Szekszárd Város Levéltára, Kiemelt iratok, Levente iratok 1937-1944.
Tolnai Napló 1952. 04. 04. (9. évf. 80. sz.)
Tolnai Napló 1952. 04. 08. (9. évf. 82. sz.)
Tolna Megyei Népújság 1960. 12. 16. (10. évf. 296. sz.)
Tolna Megyei Népújság 1960. 06. 24. (5. évf. 148. sz.)
Tolna Megyei Népújság 1960. 06. 26. (5. évf. 150. sz.)
Tolna Megyei Népújság 1961. 07. 15. (11. évf. 165. sz.)
Tolnai Népújság 1991. 10. 25. (2. évf. 250. sz.)
Tolnai Népújság 1992. 01.09. (3. évf. 7. sz.)