Talán nem mindenki ismeri Sipos Márton nevét Szekszárdon, hisz oly sok év eltelt már azóta, hogy ez a tehetséges fiú dicsőséget szerzett szülővárosának és egész Magyarországnak. Habár nem Szekszárd színeiben versenyzett, méltán lehetünk büszkék kiváló teljesítményére. Sipos Márton hirtelen robbant be az 1920-as évek úszósportjának világába. Úszótechnikájával megelőzte korát és korai haláláig meghatározó személyisége volt a magyar úszósportnak.
A Magyar Életrajzi Lexikon azt írja róla: „versenyúszó, gazdatiszt, aki az I. világháború után tűnt fel a magyar úszósportban, melynek éveken át világviszonylatban egyetlen kiváló versenyzője volt. 1921 és 1923 között a 100 m-es mellúszás országos bajnoka, 1922. szept. 26-án, Budapesten a 100 m-es mellúszásban 1 p 16,2 mp-cel világrekordot állított fel.” Ezek a puszta tények. De milyen is volt valójában Sipos Márton? Kortársai kedves, közvetlen fiatalembernek ismerték, akinek tehetsége korán megmutatkozott. A Sporthírlap újságírójának – aki 1921-ben interjút készített a fiatal úszóbajnokkal – leírása szerint „185 cm- magas, hatalmas izomzatú, lobogó szőke hajú, napbarnított arcú, jóképű gyerek (…) közvetlen modorú, szimpatikus fiú, akit a lapok megérdemelten jó kritikája nem kapatott el”.
Sipos Márton 1900. január 19-én született Szekszárdon. Édesapja, idősebb Sipos Márton szőlőbirtokos és ’48-as párti képviselő aktív szereplője volt Szekszárd közéletének a századfordulón. Idősebb Sipos Márton első felesége, Nyéki Anna – akitől két leánygyermeke született – halála után másodszor is megnősült. Lieber Annával kötött házasságából született Márton nevű fia 1900-ban. A kis Marci késői gyermek volt – édesanyja 47, édesapja pedig 58 esztendős volt a születésekor – és korán árván maradt. Lieber Anna 1911-ben, idősebb Sipos Márton pedig 1917-ben hunyt el. Házuk a Rákóczi utcában, az újvárosi templom közelében állt, Ékes József kereskedő vásárolta meg 1917-ben, az édesapa halála után. Sipos Marci Szekszárdon érettségizett, majd 1918-ban bevonult katonának. A magyar királyi 120. honvéd tábori tüzérezrednél szolgált, majd a háború után Keszthelyen a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait.
Sipos Marci gyermekkorát Szekszárdon töltötte és – mint ahogy az a Sporthirlapnak 1921-ben adott interjúból kiderül – itt tanult meg úszni, egészen kicsi gyerek korában, a Schwarz-féle uszodában, a Hungária gőzfürdő nyitott húszméteres medencéjében. Marci arra kérte az újságírót, hogy véletlenül se hagyja ki a cikkből az öreg Schwarcz bácsi (az uszoda tulajdonosa) nevét. Mint mondta: „Swarcz bácsi most talán büszke lesz rá, és talán bűnbánatot fog érezni, hogy gyerekkorában minden nyáron vagy ötször ki akarta tiltani az uszodából, mert túlságos mozgékonyságával s csintalanságával zavarta a fürdőzőket, a kik csak mosakodásra használták az uszodát”. A vele készített riportból azt is megtudhatjuk, hogy Sipos Márton csak Keszthelyen, a Gazdasági Akadémián töltött évei alatt kezdett versenyszerűen úszni. 1920 előtt nem versenyzett és nem edzett rendszeresen, a meleg időben viszont, amikor csak tehette, a Balatonban úszott. Tökéletes motivációnak bizonyult a sok szép lány, akik a tavon csónakáztak. Marci mellettük úszott és a lányok akármilyen gyorsan eveztek, ő nem maradt le mellőlük. Az úszás mellett többféle sportot űzött, evezett, kipróbálta a súlylökést, távolugrott, vívott és tornázott, de mint egy korai újságcikkből kiderül, gyermekkorában Szekszárdon részt vett egy amatőr műkorcsolyaversenyen is, ahol hatodik helyezést ért el.
1920-ban a Műegyetemi Atlétikai és Football Club úszói versenyt rendeztek Keszthelyen és Sipos Márton a versengés során legyőzte Ember Béla országos bajnokot 100 méteres mellúszásban. Ekkor figyeltek fel tehetségére. Ebben az évben úszott először a Magyar Úszó Egyesület versenyén, a Balaton környékiek versenyében.
1921 áprilisában a budapesti Rudas uszodában rendezett versenyen a 60 méteres gyorsúszásban győzött. Júniusban, a felújított Helikon ünnepségekkel kapcsolatban úszóversenyt rendeztek Keszthelyen, amelyen kiváló eredményt ért el. Ugyanebben az évben nagy meglepetésre – 1 perc 21,6 másodperccel – a Keszthelyi Gazdasági Akadémia Atlétikai Clubjának versenyzőjeként megnyerte a 100 méteres országos mellúszó bajnokságot, majd július 31-én – 1 perc 19,2 másodperccel – országos csúcsot úszott Budapesten.
1921 nyarán végzett a Keszthelyi Gazdasági Akadémián és okleveles gazda lett belőle. Budapestre költözött, beiratkozott a Műegyetem közgazdasági fakultására és a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Football Club) versenyzőjeként kezdett úszni. Mielőtt felfedezték volna tehetségét, nem foglalkozott komolyan a sporttal és az egészséges életmódra sem fordított gondot, saját elmondása szerint dohányzott és „mint jó gazdász” a bort sem vetette meg. Edzői tanácsára azonban felhagyott korábbi káros szenvedélyével, lemondott a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról is. Edzője, dr. Donáth Leó, az országos rekord elérését követően mindent megtett, hogy Sipos Márton összemérhesse erejét a németek reménységével, Erich Rademacherrel Lipcsében. Az 1921-es német bajnokságban Sipos azonban még alulmaradt.
1922-ben ismét országos bajnok lett. Országos csúcsot úszott Újpesten – 1 perc 18,4 másodperccel – majd ezt Nürnbergben 1 perc 18,0 másodpercre javította és ott is győzelmet aratott. Ebben az évben Budapesten legyőzte Erich Rademachert, a világ legjobb mellúszóját. A margitszigeti Palatinus fürdő úszópályáján folyt le a nagy mérkőzés. Kétszer csapott össze a két úszó. Sipos Márton mindkét nap biztos fölénnyel győzött, az első nap 50 méteren, a második nap 100 méteren versenyeztek. Ez a győzelem egész Európában ismertté tette Sipos Márton nevét. 1922 szeptemberében a Császár fürdő 25 méteres fedett medencéjében a MAFC úszószakosztálya háziversenyt rendezett, ahol Sipos Márton 1 perc 16,8 másodperces idővel beállította a német úszó, Lützow 1913 óta fennálló világrekordját és jelentősen megjavította a 100 méteres mellúszás magyar rekordját. Néhány nappal később, szeptember 26-án a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) versenyén 1 perc 16,2 másodperces világrekordot úszott. A világrekordot három éven keresztül, egészen 1925-ig senki nem tudta megdönteni. Eredményének óriási jelentőséget ad magyar szempontból, hogy legközelebb hetvenegy évvel később tudott magyar úszó 100 méteres férfi mellúszásban világcsúcsot felállítani. Ezt az eredményt – 1 perc 0,95 másodperces idővel – Güttler Károly érte el 1993-ban.
Sipos Márton még 1922-ben tudott javítani a világcsúcs idején a Szovátán rendezett versenyen. 1 perc 15 másodperces csodás időt úszott, de ezt az eredményét a nemzetközi úszószövetség nem hitelesítette, mert sós vízben érte el. Ugyanebben az évben megnyerte az osztrák bajnokságot és bajnoki címet szerzett idehaza a MAFC 3×100 méteres vegyesváltó-csapat tagjaként is. 1923-ban magyar bajnoki címet szerzett a MAFC színeiben egyéniben és a vegyesváltó-csapattal egyaránt.
Sipos Márton az 1921-ben megszerzett gazdászoklevelével éveken át Budapesten élt. Szülei korán meghaltak, mint egyetlen gyermek a kis családi birtokot nagy részben már tanulmányai idején felélte, utolsó szőlőjét 1922-ben adta el Szekszárdon, és egyre kevésbé tudta finanszírozni a budapesti életet. Mivel nem tudott a főváros környékén elhelyezkedni, kénytelen volt abbahagyni a közgazdasági tanulmányait és először Kelecsényben vállalt állást, majd a Békéscsaba melletti Gádorospusztára ment el gazdatisztnek. Kelecsényt több újságcikkben Tolna megyei településként jellemezték, azonban szinte bizonyos, hogy elírásról lehet szó. Kelecsény nevű település nem volt akkoriban Tolna megyében, tehát vagy a település nevét írták a lapok rosszul, vagy tévesen utaltak rá Tolna megyei településként. Mivel a Tolna megyei sajtó nem tudósít róla, ezért valószínűbb, hogy az utóbbiról lehet szó, és Sipos Márton nem Tolna megyében vállalt gazdatiszti állást. Számos Kelecsény nevű település volt a történeti Magyarországon, azonban 1923-ban minden bizonnyal csak azok jöhettek szóba, amelyek nem az elcsatolt területeken voltak. Sipos Márton egykori munkahelyét ezért a Nógrád vármegyei, vagy a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Kelecsényben kell keresnünk. Történetünk szempontjából lényegesebb, hogy Kelecsényben és Gádoroson is hiányoztak a rendszeres edzés feltételei, és ez hamarosan megmutatkozott Sipos eredményein is.
Szerencsére sikerült elhelyezkednie az Őstermelő Részvénytársaságnál és elfoglaltsága Egerbe szólította, ahol mint gazdatiszt, a vállalat egri szőlőiben irányította a szüretet. Egerben élénk úszóélet folyt akkoriban és az egri uszoda meleg forrásvize – a leghidegebb téli időt kivéve – lehetővé tette a szabadban való edzést. Sipos a kiváló egri úszók társaságában intenzíven készült az 1924-es év versenyeire, elsősorban a párizsi olimpiára. Ott úszott a három Bitskey fivér (Zoltán, Aladár, Árpád) és Bárány István (1907–1995) is. Bárány István volt az első európai, aki 1 percen belül úszta a 100 métert gyorson.
1924-ben Sipos Márton olimpiai kiküldött volt Párizsban. Hat magyar úszó jutott ki a párizsi olimpiai játékokra 1924 nyarán: Hollósi Frigyes, Bartha Károly, Sipos Márton, Bitskey Zoltán, Bárány István és Molnár Ella. 100 méteres mellúszásban – amiben Sipos a világ legjobbja volt – akkor még nem rendeztek olimpiai döntőt. 200 méteres mellúszásban indult, de 3 perc 09,8 másodperces idővel a második előfutamban kiesett.
Az olimpiai versenyek után július végén Barcelonában ismét régi formáját mutatta, sikerült Rademacher 200 méteres mellúszásban felállított 2 perc 59 másodperces világrekordját megúsznia. Olyan idő volt ez, amilyet magyar versenyen eddig még sohasem tudott teljesíteni. 100 méteren is nyerni tudott két magyar ellenfele, Bartha Károly és Hollósi Frigyes ellen. Ezzel azonban véget ért tündöklő pályafutása, Spanyolországból már betegen jött haza. Augusztusban még együtt indult egy budapesti versenyen Johnny Weissmüllerrel – aki 1922. július 9-én elsőként a világon 1 percen belül úszta a 100 métert – és tagja volt a németek ellen Budapesten győztes vegyes váltónak. Betegeskedni kezdett, lappangó tüdőbetegség és egyre súlyosbodó gyomorbántalmak kínozták. Télen és tavasszal feljárt a budapesti versenyekre és bár gyomorbaja nem javult, úgy látszott, hogy lassan visszanyeri erejét.
Miután a Műegyetemi Atlétikai és Football Club úszószakosztálya szétesett, klubot cserélt és 1925-ben az MTK-ba (Magyar Testgyakorlók Köre) igazolt. Az országos bajnokságon már csak második helyezést ért el. Rademacher pedig ebben az évben megdöntötte világrekordját 100 méteres mellúszásban. Az új világcsúcs 1 perc 15,9 másodperc lett. Vidéki tartózkodása után Sipos Márton júniusban ismét Budapestre költözött, de egészsége nem javult. 1925. július 1-én súlyos vakbélgyulladás miatt operálták meg a zsidókórházban és hosszú lábadozási időszak kezdődött. A szezonban betegsége miatt alig szerepelt, a vakbélműtét után súlyosabb természetű gyomorbaja miatt nem versenyezhetett. Felgyógyulva edzeni kezdett, de szervezete nem bírta a nehéz terhelést, a versenyzés nem tett jót szervezetének. Októberben betegsége ellenére sikerült legyőznie stafétában magyar ellenfelét, Jung Frigyest.
Novemberben a Kohner-uradalomban kapott gazdatiszti állást és Szászberekre költözött. Január 29-én versenyzett utoljára, amikor 1 perc 24,4 másodperces idővel nyerte az MTK versenyének 100 méteres mellúszó számát. A Budapesten rendezett Európa-bajnokságon már nem képviselhette Magyarországot, mert augusztusban tífuszban megbetegedett. Szászberekről felvitték a zsidókórházba, ahol nagy ellenfele, Erich Rademacher is meglátogatta Géczy Iván és néhány német úszó kíséretében. Három hónap alatt sikerült legyőznie a kórt, de a hosszas fekvés és a tartós, magas láz rendkívüli mértékben legyengítette szervezetét. Rövid utókúrára a budakeszi Erzsébet királyné szanatóriumba került, ahol napról napra javult az állapota. Tervei között szerepelt, hogy felerősödve ismét úszni kezd. Szeretett volna bejutni az egri állami gazdaság intézőségébe, mert Egerben biztosítottak voltak a megfelelő edzés feltételei. Remélte, hogy visszanyerheti még régi erőnlétét és visszatérhet az úszóversenyek világába. November végén azonban kétoldali tüdőgyulladást kapott és december elején válságosra fordult az állapota, ekkor már agyhártyagyulladás is gyötörte. 1926. december 11-én – néhány héttel a huszonhetedik születésnapja előtt – hunyt el Budakeszin, testét a rákoskeresztúri új temetőben helyezték örök nyugalomra.
Sipos Mártont az MTK saját halottjának tekintette és ők gondoskodtak a temetéséről, amelyen közel ezer ember kísérte utolsó útjára a magyar úszó világrekordert. Az egyházi szertartás után Kisfalvy István, az MTK főtitkára a kék-fehérek, Beleznai László pedig a Magyar Úszó Szövetség és Műegyetemi Atlétikai és Football Club nevében búcsúztatta Sipost. A temetésről rövid filmfelvétel is készült, amely megtalálható a Nemzeti Filmintézet filmarchívumában és megtekinthető a Filmhíradók Online weboldalon.
Az MTK Sipos Márton emlékére vándordíjat is alapított, amelyet a 100 méteres mellúszásra írtak ki, arra a versenyszámra, amelyben Sipos klasszikus győzelmeit aratta. Keszthelyen pedig Sipos Márton emlékversenyeket rendeztek évtizedeken keresztül.
Természetesen Szekszárd sem feledkezett meg híres szülöttéről. A szekszárdi úszók a kezdetektől példaképüknek tekintették Sipos Mártont és emlékére úszóversenyeket rendeztek a városban, melyek közül kiemelkedik az 1979-től megrendezésre kerülő Sipos Márton Nemzetközi Úszó Emlékverseny. A Tolna Megyei Önkormányzat elismerve Sipos Márton kiemelkedő teljesítményét, megyei kitüntető díjat nevezett el róla. A Sipos Márton-díjat minden évben a megyenapon adják át, elismerve a megye versenysportjában, testnevelési, szabadidős és diáksportjában, turisztikai és természetjáró tevékenységében kifejtett kimagasló teljesítményeket.
Babits István – Babits Mihály testvére, Szekszárd két világháború közötti úszósportjának meghatározó alakja – ezekkel a szavakkal emlékezett Sipos Mártonra a sportoló halálakor: „Sipos Márton nem csupán a sportvilág nagy halottja; vesztesége ő az egész magyarságnak. Sipos Márton nekünk magyaroknak többet jelent a világhírénél; szimbólum ő, mely a magyar tehetséget jelképezi.”
Mácsainé Iván Éva
Képek: https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#109
Források:
Aradi Ujság 1923. május 10. (XXII. évf. 105. sz.) 2.
Árboc – Vízisport 1926. szeptember 4. (VI. évf. 13. sz.) 23.
Árboc – Vízisport 1926. október 16. (VI. évf. 18–19. sz.) 8–10.
Árboc – Vízisport 1927. január 1. (VII. évf. 1. sz.) 2.
Az Est 1923. május 4. (XIV. évf. 100. sz.) 8.
Az Est 1923. május 9. (XIV. évf. 104. sz.) 8.
Az Est 1923. június 14. (XIV. évf. 132. sz.) 7.
Az Est 1924. július 17. (XV. évf. 143. sz.) 4.
Magyarság 1926. december 12. (VII. évf. 283. sz.) 25.
Nemzeti Sport 1925. július 1. (XVII. évf. 124. sz.) 7.
Nemzeti Sport 1933. március 15. (XXV. évf. 54. sz.) 58.
Nemzeti Ujság 1926. december 12. (VIII. évf. 283. sz.) 14.
Sporthirlap 1921. augusztus 8. (XII. évf. 63. sz.) 6.
Sporthirlap 1923. január 18. (XIV. évf. 6. sz.) 8.
Sporthirlap 1923. október 6. (XIV. évf. 82. sz.) 7.
Sporthirlap 1924. július 5. (XV. évf. 104. sz.) 1.
Sporthirlap 1925. június 27. (XVI. évf. 119. sz.) 10.
Sporthirlap 1926. január 16. (XVII. évf. 9. sz.) 7.
Sporthirlap 1926. augusztus 10. (XVII. évf. 125. sz.) 2.
Sporthirlap 1926. augusztus 24. (XVII. évf. 133. sz.) 8.
Sporthirlap 1926. december 9. (XVII. évf. 193. sz.) 9.
Szekszárdi Vasárnap 2012. november 11. (XXII. évf. 41. sz.) 14.
Szózat 1923. december 25 (V. évf. 292. sz.) 37.
Tolna Megyei Népújság 1966. augusztus 18. (XVI. évf. 195. sz.) 6.
Tolna Megyei Népújság 1979. december 5. (XXIX. évf. 284. sz.) 6.
Tolnai Világlapja 1923. augusztus 22. (XXIII. évf. 17. sz.) 4.
Tolnai Világlapja 1927. január 5. (XXVII. évf. 1. sz.) 26.
Tolnamegyei Ujság 1926. december 11. (VIII. évf. 51. sz.) 6.
Tolnamegyei Ujság 1926. december 18. (VIII. évf. 52. sz.) 3–4.
Ujság 1926. december 12. (II. évf. 283. sz.) 9.
Vasárnapi Ujság 1923. szeptember 9. (III. évf. 19. sz.) 21–22.