A karácsony a kereszténység legfontosabb ünnepe, világszerte sok millió ember ünnepli Jézus Krisztus születésének napját. Ki így – ki úgy: meghitten, békésen, családi körben; vagy vidáman szórakozva a barátokkal, esetleg nagyobb társasággal. A hagyományok is különböznek, hiszen ahány ház, annyi szokás, de szinte biztosan nem hiányzik a listáról a terített asztal, a karácsonyfa és az ajándék a fa alatt. Magyarországon a 19. században terjedt el a karácsonyfaállítás – eredetileg német nyelvterületről származó – kedves hagyománya. Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát hazánkban, mégpedig 1824-ben. Két évvel később József nádor felesége és a Podmaniczky család is díszített fenyőt az ünnepre, 1834-ben pedig a Bezerédj család fertőszentmiklósi karácsonyfájáról is van tudomásunk. Az új szokás először az arisztokrácia, majd a polgárság körében hódított, a vidéki lakosság, elsősorban a falvak lakóinak körében viszont csak a 20. században jelent meg. A karácsonyi ajándékozás hagyománya valamivel később alakult ki, mint a karácsonyfaállításé, de a fiatalabb korosztály számára ugyanolyan fontos, mint maga a karácsonyfa. Napjaink rohanó világában, miközben „boldog, békés karácsonyt” kívánunk egymásnak, arra gondolunk, abban reménykedünk, hogy bárcsak valóban ilyen karácsonyunk lenne, nyugodt, örömteli és szeretetteljes. Nem volt ez másképp száz, vagy akár százhuszonöt évvel ezelőtt sem. Mint ahogy a gyermekek sem különböztek mai társaiktól. Ők is csillogó szemmel álltak a feldíszített karácsonyfa előtt, kíváncsian azt lesve, vajon mi lapul a fa alatt.
Kezdetben csak a gyermekek kaptak karácsonykor ajándékot, de a 19. század végére már elterjedt szokássá vált az ajándékozás a felnőttek körében is. A sajtóban karácsony közeledtével megjelentek a hirdetések, amelyekben a helyi – és akár budapesti – iparosok, kereskedők kínálták portékáikat, mint kiváló ajándékot a karácsonyfa alá. „Mit hozzon a Kriszkindli” – ezzel a címmel jelentette meg hirdetését Fránek János szekszárdi ékszerész 1896 decemberében a Tolnamegyei Közlönyben. A magyar etimológiai szótár szerint a Kriszkindli, régies szó, az ausztriai német Christkindl (a gyermek Krisztus, karácsonyi ajándék) átvétele. A hirdetés címe tehát arra hívta fel a figyelmet, hogy az ékszerészmester milyen karácsonyi ajándékokat ajánlott a szekszárdi közönség figyelmébe. Fránek János széchenyi utcai ékszerüzletében – a báró Augusz féle házban – kapható volt mindenféle ezüst- és aranyékszer, valamint ezüst használati- és dísztárgyak. Miután nagy gonddal kiválasztották a legalkalmasabb karácsonyi ajándékot, a kor szokása szerint gyakran postán küldték el a csomagokat távol élő rokonaiknak, szeretteiknek az emberek. A postaforgalom oly mértékben megnövekedett ebben az időszakban, hogy a szabályok szigorú betartását többször kérni kellett sajtóközleményben a lakosságtól, annak érdekében, hogy a posta teljesíteni tudja az igényeket. Bármily hihetetlen, már akkor – már 125 évvel ezelőtt – is gyakran lehetett hallani a kritikát, miszerint az ünnep egyre inkább az anyagi dolgokról szólt, és a karácsony elveszítette valódi jelentőségét. A Tolnamegyei Közlöny karácsonyi vezércikke is ezt a kritikát fogalmazta meg. Vajon mit szólnának a korabeli kritikusok, ha láthatnák napjaink karácsonyait? Minden bizonnyal elnézőbben tekintenének saját koruk „anyagias világára”. Az ajándékozás elterjedésével az adományozási hajlandóság is megnövekedett karácsony táján a rászorulók irányába. Szekszárdon három állandó menedékház működött. Mindháromban állítottak karácsonyfát és ünnepélyt is rendeztek a szegény gyermekek javára. A városi óvódákban – az alapnevelési egylet óvodájában és a római katolikus óvodában – rendezett karácsonyi ünnepélyeken részt vett Wosinsky Mór esperes és Tihanyi Domokos tanfelügyelő is. A gyermekek versekkel, dalokkal készültek az ünnepre és áhítattal vették körbe a mennyezetig érő karácsonyfát, amelyről kedves ajándékokkal lepték meg őket az ünnepség után. A jótékony adományoknak köszönhetően pedig a legszegényebb gyermekeknek az ajándék mellé jutott téli meleg ruha is bőven.
Ha egy keveset ugrunk előre az időben, mégpedig a száz évvel ezelőtti karácsonyig, akkor azt láthatjuk, hogy 1921-ben a karácsonyi hirdetések sokasága jelent meg az újságokban már december elején. Az ajándékozó kedv, a komor, háborús karácsonyok után, ismét fellendülőben volt. Az árvaház javára az irgalmas nővérek jótékonysági előadásokat szerveztek. A pásztorjátékokat több alkalommal is előadták a szezonban, az árva gyerekek közreműködésével. A Magyar Vöröskereszt Ifjúsági Osztálya pedig a szekszárdi polgári fiúiskolában tartott karácsonyi ünnepélyt, örömet szerezve a gyermekeknek.
A karácsonyi ajándékok beszerzésére széles körű lehetőséget biztosítottak Szekszárd kereskedői. A Kaszinó bazárban, Fekete Hugó üzletében megvásárolható volt a játékok, például társasjátékok nagy választéka, ezen kívül kapható volt nála harisnya, kesztyű, cérna, pamut, karácsonyfadíszek, képeskönyvek és még csillagszórók is. Szintén a Kaszinó bazárban, a Molnár-féle rt. könyv és papírkereskedésében levélpapírok, bőráruk, naptárak, irodaszerek, szépirodalmi és tudományos művek széles választéka várta a vásárlókat. Aki valami finomságra vágyott karácsonyra, azt is beszerezhette a Salamon Testvérek fűszer- és csemegeüzletében. Kapható volt náluk nyers- és pörkölt kávé, tea, mazsola, mandula, füge, citrom és mindenféle fűszer-, csemegeáru, felvágottak, csokoládék, cukorkák, karácsonyfadíszek, likőrök, rumok, szekszárdi- és tokaji borok, pezsgők. Az Almássy cukrászda a kereskedők számára gyári áron alul kínálta nagy tételben a karácsonyfára való „hab, fondán és likőr függelékeket”. Az ajándékozni vágyók találhattak megfelelő portékát Fusz Ferenc üvegkereskedésében, a „Klein és Szász” ékszerüzletben és Törő József műasztalosnál is. Szabó Kálmán órás, ékszerész, látszerész Széchenyi utcai üzletében, a Mayer vaskereskedéssel szemben arany- és ezüstékszerekkel, órákkal várta az érdeklődőket. Kaszás Sándor könyv és papírkereskedésében nagy karácsonyi vásárt rendezett, ahol megtalálhatóak voltak az irodalmi újdonságok, ifjúsági iratok és levélpapírok. A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) szekszárdi fogyasztási szövetkezetében pedig babák, játékok, ruhaselyem, férfi és női szövetek, vásznak, kartonok, kesztyűk, harisnyák, csipkék, fésűk, hajcsattok, kefék, illatszerek, piperecikkek, manikűrkészletek, pénztárcák, zsebkések, tükrök között válogathattak a vásárlók.
1921-ben – mint minden mást az élet területén – a karácsonyt is áthatotta az irredentizmus. Jánosi György református lelkész adventi cikkében arról írt, hogy Magyarország sötét és kilátástalan helyzete Isten büntetése, és hinni kell benne, hogy eljön a karácsony, vagyis a magyar feltámadás. A dr. Őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő által írt „Karácsonyi szemlélődések” -ben szintén a „nemzeti gondolat” került előtérbe. A karácsonyi könyvpiac szenzációja 1921-ben Tormay Cecil Bújdosó könyvének második része, A Proletárdiktatúra volt, amelyet a MOVE Nemzeti Könyv- és Sajtóvállalat szekszárdi könyvkereskedésében lehetett megvásárolni. Ugyanitt kaphatóak voltak ifjúsági iratok, mesés és képeskönyvek, valamint a „legújabb és legszebb irredenta gyermek kockajátékok”. Az év különleges ajándékának számított továbbá a „művészies kivitelű pecsétalakban készült magyar ereklyeékszer”, amely Nagymagyarország minden vármegyéjének ősi rögéből tartalmazott egy-egy porszemet. Az ereklyeékszert a MOVE könyvkereskedésében 120 koronáért lehetett megvásárolni.
A réges-régi karácsonyok hangulatából egy kis ízelítőt kaphatunk, amikor rápillantunk egy-egy korabeli fényképre. Száz esztendővel ezlőtt, a karácsonyi ünnepek alatt egész nap várta a fényképezkedni vágyókat a fűtött Borgula fotóművészeti műterem, ahol sok kedves, családi fotográfia készült az utókor nagy-nagy örömére.
Mácsainé Iván Éva
Képek: https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#31 12-13. kép
Felhasznált források:
Tolnamegyei Közlöny, 1896, 24. évf. 48–52. sz.
Tolnavármegye, 1896, 6. évf. 52. sz.
Tolnamegyei Ujság, 1921, 3. évf. 49–54. sz.