Emlékszem az elképedésemre, amikor először hallottam, hogy harangöntő működött városunkban. No, ha harang, akkor óriási, embermagasságú, több tonnás harangot lát az ember maga előtt... Vajon, hogy kerül egy kisvárosba olyan mester, aki ennek a misztikus folyamatnak csínját-bínját ismeri? És hogy lehet ebből megélni? Hiszen a harangöntő naphosszat csak harangot önt, ugye? Mit csinál két harangöntés között, abban a harminc-ötven-száz évben, amíg egy-egy új harangra lesz szükség?
Majdnem minden kérdésre választ kapunk, ha Wágner Károly harangöntő mester hirdetéseit és a róla szóló újsághíreket sorra vesszük. 1890 előtt érkezett a városba Temesvárról, ahol apja műhelyében tanulta a mesterséget. Feltételezhetően a temesvári Novotny Antal 1879–1913 között működő műhelyében is képezte magát, mert Wágner harangjai Novotny szabadalma alapján készültek. Különlegességük, hogy a harang palástjára S alakú réseket vágott, hogy a hangzást mélyebbé tegye, így kisebb súlyú, azaz olcsóbb harangokat önthetett. Wágner Szekszárdon Jilk László rézöntő mesterhez szegődött el.
Jilk László 1865-ben alapította vállalkozását a Pándzsó (ma Kossuth) utca 1015-ben. 1876-ban az új méter-rendszerű hitelesített súlyok készítését reklámozta. További hirdetéseivel ugyan nem találkozunk, de neve, mint a megbecsült helyi iparosnak, többször megjelenik az újságokban. 1878-ban bekerült a Szekszárdi Népbank választmányába. 1882-ben Augusz Antal megrendelésére ő készítette a Béri-Balogh fája vas emléktábláját. 1883-ban több mint 500 antik és újabb pénzérmét és három régi pecsétnyomót ajándékozott a polgári fiú- és leányiskola gyűjteményének. Alapító tagja és egyik legkitartóbb tűzoltója volt a Szekszárdi Önkéntes Tornász- és Tűzoltóegyesületnek. Üzleti sikerét mutatja, hogy műhelye Szekszárd központjába, a Széchenyi utcába költözött. 1890 decemberében kénytelen eladni cégét üzletvezetőjének, Wágnernak, mert „szellemi elgyengülésben szenvedett” és hamarosan, a következő tavasszal meg is halt.
Wágner Károly feltehetően már 1890 első felében átvette a műhely vezetését, mert 1890 májusától szép, rajzos hirdetésekben kezdi reklámozni a céget. Tevékenységi körébe valószínűleg ekkor került be a harangöntés is. A cég továbbra is a Jilk-féle házban, Széchenyi u. 643. szám alatt működött. Ez a mai Széchenyi utca 26. számú ház helyén, egykor az utcafrontra merőleges épület volt. A műhely reklámjában ugyan első helyen van a harangöntés, de az áruválasztéka alapvetően a hétköznapi termékekből áll: „különféle nagyságú tűzoltó fecskendőket, vascsöves szivattyús kutakat, vízvezetékeket és fürdő-berendezéseket kerti és gazdasági fecskendőket; borszivattyúkat, háztartási és pincegazdasági eszközöket, malom- és mezőgazdasági géprészeket” gyárt és forgalmaz a „legjutányosabb” áron.
1893-ban megváltozik cég hirdetése, hangsúlyt a harangöntésre helyezi, elsőként az „újonnan feltalált, szabadalmazott átlyukasztott harangot” hirdeti és rajzot is közöl róla, ami erősebb, mélyebb és továbbtartó hangot ad. Ajánlja továbbá a saját maga készítette kovácsoltvas haranglábakat, és csak ezek után következnek a tűzoltó fecskendők, szivattyúk, kerti- és mezőgazdasági eszközök. 1894-ben találjuk az első híradást arról, hogy Wágner Károly harangot készített. A kajdacsi református templom számára öntött két harangot. Olyan szokatlan látványosság volt ez Szekszárdon, hogy mielőtt Kajdacsra szállították volna, sokan összegyűltek megszemlélni a 349 és 194 kg-os harangokat. Sőt, Borzsák Endre tréfás cikkben a harangpróbát is megörökíti, a harangokat a műhely udvarán felfordítva kongatták meg, hogy szép hangot adnak-e. A kisebbik harang felirata szerint ez volt a 26. harangja a mesternek. (Ez a harang elkerülte az első világháborús beolvasztást, és ma is szolgál.) Ettől kezdve 20 és 80 kg közötti harangokat készleten is tartott. 1898-ban a faddi római katolikus templom harangját készítette el. 1905-ben a szekszárdi katolikus templom számára 35 kg-os lélekharangot öntött a régi repedt helyére.
Rajzos hirdetéseiben 1898-táján a harangöntés mellett újra fontos szerepet kapnak a mindennapi használati tárgyak. Megjelenik kínálatában a saját gyártmányú szénkénegező, a filoxéra elleni védekezés eszköze, amit több mint egy évtizedig árusít.
1901-es hirdetéséből kitűnik, hogy elsősorban harangöntőnek tartja magát, de kínálatában a mindennapi megélhetést biztosító árukra is nagy hangsúlyt fektet. Sekrestye- és oltárcsengőket, iskolai harangokat, tűzifecskendőket, kerti fecskendőket, házi kutakat, vízvezetékeket és kisebb fecskendőket, kénporló és szénkénegező gépeket, borgépeket és konyhaeszközöket is forgalmaz. A kor divatjának megfelelően képes árjegyzéket is készített termékeiről.
1904-től a hirdetéseiben a szabadalmazott átlyukasztott harangja esetén 10 éves szavatosságot vállal arra, hogy az megőrzi szép hangját és épségét. Vállalja továbbá olyan forgatható és ingó szerkezetű harangtartó felszerelését is vagy a régiek átalakítását, mert ez nem rengeti, nem mozgatja a templomtornyokat.
1907-től hirdetései megfogyatkoznak, de rendszeresen részt vesz az ipartestület ülésein, és nevét különböző adakozásoknál megemlítik. Adakozik az ipartestület rokkant alapja javára, a szekszárdi dalárda céljaira, és ha nem is vesz részt a különböző jótékonyági estélyeken, vigalmakon, de támogatásul jegyet vásárolt.
1910-ben a szekszárdi kereskedők és vállalkozók év végi reklámjában a borászati eszközeit kínálja: „kitűnő minőségű permetezőgépek, valamint a legújabb rendszerű és legjobb szerkezetű szénkénegező gépek egyedül nálam kaphatók”.
1914–15-ben újra több hirdetése jelenik meg az újságokban, s miközben Wágner harangöntésre vállalkozna, egyre több templom harangját olvasztják be hadi célokra. Év végén a háborús rendelkezések alapján szakértőnek nevezik ki az életszükségleti fémtárgyak átvételének szekszárdi bizottságába.
1923-ban részt vesz, és ezüst oklevelet nyer az ipari csoport kiállítói között az Országos Faluszövetség szekszárdi kiállításán. A húszas évek elején a falvak és városok sorra készíttetik el templomaikba az új harangokat a háborúban beolvasztottak helyére. Úgy tűnik, ekkor tájt Wágner Károly már nagy harangok öntésére nem vállalkozik.
1928-ban újabb reklámkampányba kezd, hirdetésében a harangok és a hagyományos termékei mellett malmok, villanytelepek számára alkatrészek készítését vállalja. Wágner 1928-ban a szekszárdi evangélikus templom 140 kilogrammos nagy harangját öntötte egykori tanonca, Zámbó István lakatos és rézöntő segítségével, a kisebbik harangot ajándékba kapta a gyülekezet Nagyszékelyből. Borgula Vilmos műtermének az udvarán örökítették meg a harangok ünnepélyes átvételét december 2-án. A csoportképen Németh Gyula lelkész áll az evangélikus nőegylet hölgykoszorújában, előttük a feldíszített harangokat látjuk. A nagyobbik harangon jól kivehető a jellegzetes S alakú véset a Wágner által készített harangok jellemzője. Elől, középen egy kisfiú ül a harangöntő mesterség jelképeivel: kisebb harang, mozsárágyú, kalapács, fogó, öntőüst látható előtte. Meglehet, hogy a kisfiú Zámbó István 8 éves fia, aki nem sokkal később halt meg, és 1928. december 18-án temették el. Ő volt az első halott, akiért az evangélikus templom harangjai szóltak. (A Wágner Károly és Zámbó István által készített harang ma is szolgál az evangélikus templom tornyában.)
Wágner Károly 1892-ben vette feleségül a bajai Dicendy Leontint, házasságukból két leány és egy fiú született, de mindhárman meghaltak gyermekkorukban. A kisfiukat vörheny (skarlát) járványban öt éves korában, 1913-ban vesztették el. Wágner Károly nagy bánata volt, hogy sem fiára, de egyik tehetséges legényére sem hagyhatta harangöntő tudományát, mesterségének nem akadt folytatója. 1933. augusztus 16-án, 75 éves korában hunyt el, a szekszárdi alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A magyar harangok honlapjának adatai szerint a mester Tolna megyei harangjai közül a következők szolgálnak ma is: a kajdacsi kisharang és a szekszárdi evangélikus templom harangja mellett a bátaapáti evangélikus templom 1900-ban készített 321 kilogrammos nagyharangja, a murgai evangélikus templom kisharangja (60 kg, 1908) és szedresi római katolikus templom Magyarok Nagyasszonya kisharangja (107 kg, 1925).
A képek a Széchenyi u. 26. háznál vagy ezen a linken nézhetők meg: http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#81
Lovas Csilla