A motorsport egy technikai sportág, amelynek fogalma összeolvadt a féktelen száguldás képzetével. Talán a szabadság utáni vágy volt az, ami a fiatalok körében a kezdetektől oly népszerűvé tette a motorozást. Az első motorversenyt Franciaországban rendezték 1894-ben, akkor még egy autóverseny keretében. Három évvel később szintén Franciaországban tartották azt a versenyt, amely már kifejezetten motorosok részére volt meghirdetve. A Motorkerékpár Klubok Nemzetközi Szövetségét – amely a Nemzetközi Motorsport Szövetség elődje volt – 1904-ben alapították. A versenyek szervezését igyekeztek összehangolni, a szabályokat egységesítették és bevezették a motorok géposztályok szerinti besorolását.
Magyarországon 1899-ben rendezték az első motorversenyt. A Magyar Motorkerékpározók Szövetsége 1906-ban alakult meg. 1920-ban a Királyi Magyar Autó Clubon belül motoros szakosztály létesült, amely a motorsport tevékenységét 1945-ig irányította. A húszas évek közepén volt a magyar gépjármű kereskedelem első igazi virágkora. Magyarország kedvező feltételekkel tudott autókat és motorokat importálni az Amerikai Egyesült Államokból és Franciaországból, így azok száma jelentősen megnőtt hazánkban is. 1926. május elsejétől a Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen közzétette a hazai gépjárműállomány gyarapodását. 1926-ban 5285 személygépkocsi, 1525 teherautó, 420 egyéb jármű és 1929 motorkerékpár volt Magyarországon forgalomban. A motorkerékpárok száma meredeken emelkedett. 1923-ban még csak 560 motorkerékpár volt forgalomban, két évvel később már 1472 és 1928-ban ez a szám már 8000-re tehető. A fejlődésnek köszönhetően megalakultak a vidéki klubok.
A Tolnamegyei Motoros Szövetség 1929-ben alakult meg. A szövetség célja az volt, hogy a motorkerékpár-sport híveit egyesületbe tömörítse és a kisebb-nagyobb túrák, versenyek rendezése mellett, gondoskodjon a tagok érdekvédelméről is. A klub elnöke Faragó József földbirtokos lett, akiről megjegyezték a lapok, hogy ő volt a megye „legrégibb és leglelkesebb motorosa”. A klubnál fontos tisztségeket töltöttek be a következő tagok: Radits Zoltán, Debulay Béla, Strasser Jenő, dr. Künsztler Kálmán, Kocsis Lajos, Debulay Antal, dr. Leszler Alajos, Debulay Imre és Sommer Béla. Választmányi tagok voltak: Báthory Géza csendőrszázados, dr. Barabás Artúr, dr. Hideg József, Klosz Gáspár, Hirmann Gyula, szegedi Szűts György és Pirgi Ferenc. Tiszteletbeli tagok voltak: Szévald Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző, vitéz Vendel István polgármester, dr. Horváth Árpád vármegyei aljegyző, dr. Bordás Árpád rendőrkapitány, László Aladár műszaki főtanácsos, vitéz Szekeres Gyula vármegyei testnevelési felügyelő, Marosy Dezső testnevelési vezető és Kenézy Endre pénzügyigazgató.
1930. április 27-én új szervezet alakult, ez volt a Tolnamegyei Automobil és Motoros Club. Az egyesület két tagozatból állt, mégpedig az automobil klubból, amelynek székhelye Bonyhád volt, és a szekszárdi székhelyű motoros klubból. A klub elnöke dr. Bartal Aurél nyugalmazott főispán lett, társelnöknek Dőry Frigyest választották, az alelnök Szabó Lajos, az ügyvezető igazgató Perczel Mihály volt, az ügyészi tisztet dr. Künsztler Kálmán látta el, pénztárosnak Pétermann Jakabot, ellenőrnek Sommer Bélát, titkárnak Faragó Istvánt, gazdának Bruckmann Jenőt választották meg. Az autószakosztály vezetője báró Jeszenszky Andor, a motorszakosztályé pedig Faragó József lett. Az egyesület Jankó Ágoston főispánt, Szévald Oszkár alispánt és dr. Perczel Béla felsőházi tagot is tiszteletbeli tagjának választotta.
A Tolnamegyei Motoros Szövetségben 1929-ben Debulay Béla még titkári posztot töltött be, az 1930-ban megalakuló Tolnamegyei Automobil és Motoros Club tisztikarában azonban már nem kapott helyett. Ennek minden bizonnyal egy szörnyű baleset volt az oka, amely 1929 júniusában a Garay János reálgimnáziumot és egész Szekszárd lakosságát megrázta. Debulay Béla autógarázs tulajdonos vezette ugyanis azt a motorkerékpárt, amelyről vitéz Bicskei Szilveszter, a reálgimnázium tornatanára oly szerencsétlenül esett le, hogy életét vesztette. Az agárdi és zombai útelágazásnál haladt a motor két utasával, amikor a tanár lezuhant és koponyaalapi törést szenvedett. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a motorkerékpár hátsó ülése nem volt alkalmas személyszállításra, valamint, hogy Debulay Bélának nem volt motorvezetésre engedélye. Ez utóbbi tény mindenesetre elgondolkodtató, figyelembe véve, hogy Debulay a motoros szövetség titkára volt.
A megyében több alkalommal rendeztek túraversenyeket autósok és motorosok részvételével. Ilyen volt például a hősök emlékére rendezett motorverseny, amelynek fővédnöke maga a kormányzó volt, védnökségre pedig Szévald Oszkár alispánt kérték fel. A Tolnamegyei Motoros Club 1929. évi két napos pünkösdi túraprogramja során a résztvevők Siófokig motoztak. A pünkösdi kirándulás sikeresnek bizonyult és a következő évben, immár a Tolnavármegyei Automobil és Motoros Club szervezésében, megismételték. A túrán részt vettek a szegedi Délvidéki Automobil Club, valamint a Pécs-Baranya Autó Club tagjai is. Ezúttal a két napos balatoni túra állomásai között szerepelt: Keszthely, Badacsony és Tihany is. A túra összesen 441 kilométer hosszú volt, melyből az első napon 224 kilométert a második napon pedig 217 kilométert teljesítettek a résztvevők. A korszakra jellemző módon a motorsport is nemzeti és katonai jelleget öltött az 1930-as években. 1934-től évente megrendezték a Frontharcos Túrautat, amelynek során a nagy háborúban elesett hősök előtt kívántak tisztelegni. Emellett a túra célja volt az is, hogy az autósok és motorosok állóképességét és harcedzettségét próbára tegye. A versenyzőknek 1200 kilométer hosszú, vagy azt meghaladó távot kellett teljesíteniük mindössze 24 óra alatt. 1935-ben a frontharcosok motoros túrája során a Mecsekben megrendezett hegyiversenyen részt vettek a Tolnamegyei Automobil Club versenyzői is. A megyéből szép eredményt ért el a versenyen Perczel Mihály és Bartal Aurél.
1930 nyarán a klub autó és motorkerékpár ügyességi és motorkerékpár megbízhatósági versenyt rendezett Szekszárdon. A megbízhatósági verseny győztese Ács Sándor szekszárdi reálgimnáziumi testnevelő tanár volt. Ezen a versenyen második helyezett lett Bartal György, dr. Bartal Aurél faddi földbirtokos fia, aki ekkor mindössze 17 esztendős volt. A fiatal versenyző a következő évek ügyességi és túraversenyein sikerrel vett részt és egyre nagyobb hírnévnek örvendett, kétszer volt győztese a 24 órás frontharcos túraútnak. 1936 tavaszán a Tolnamegyei Automobil és Motoros Club rendezésében előadásokat is tartottak a Szekszárd Szálló nagytermében. Illés István az „Autó” című folyóirat főszerkesztőjének előadása és Urbach László motorversenyző vetített- és mozgóképekkel kísért felolvasása mellett, a megye motorversenyzői közül Bartal György versenyeiről és győzelmeiről láthattak képeket az érdeklődők.
A tehetséges ifjú pályafutásának és életének egy szörnyű karambol vetett véget 1936. augusztus 16-án. Dr. Bartal Aurél faddi földbirtokos és neje egyetlen gyermeküket veszítették el azon a napon. Bartal Györgynek néhány évvel korábban is volt egy balesete, amikor autójának benzintartálya menet közben felrobbant és kezén súlyos, maradandó sérülést szenvedett, de mindez nem vette el kedvét a motoros járművektől. Azon az augusztusi napon a Bernrieder családnál vendégeskedett Közép-Hídvégen, ahonnan Kölesdre indult a társaság. Az elől haladó autót motorkerékpárján követte Bartal György a mögötte ülő Szent-Ivány Ödönnel. Amikor a nagy sebességgel száguldó motorkerékpár utolérte a hatalmas port felverő autómobilt Bartal György meggondolatlan előzésbe kezdett. A por miatt nem vette észre a szemből – szabályosan közlekedve – érkező kétfogatú kocsit és összeütközött vele. A kocsi rúdja eltört és Bartal György ennek ütközve azonnal meghalt. Utasa néhány sérüléssel megúszta a balesetet. A szerencsétlenség szemtanúi megrendüléssel olvasták az összeroncsolódott motorkerékpáron az ezüstplakett feliratát: „Gondolj apádra és anyádra és lassan hajts!” Dr. Bartal Aurél nem sokkal korábban vásárolta fiának 3000 pengőért a kitűnő gyártmányú motorkerékpárt, amelyre féltő szeretettel, figyelmeztetésül erősíttette a plakettet. Bartal Györgyöt a faddi kastélyban ravatalozták fel és Faddon a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Bartal György emlékére Urbach László, Magyarország többszörös motorkerékpár bajnoka nagy értékű vándordíjat alapított 1937-ben. A vándordíj elnyerése háromszori egymásutáni, vagy öt sorrendhez nem kötött győzelemhez volt kötve. A vándordíjat a frontharcos túraversenyekre adományozta, szóló vagy oldalkocsis motorkerékpár versenyzők részére. A legjobb pontszámú versenyző nyerhette el, holtverseny esetén pedig a hegyiversenyen elért jobb eredmény volt a mérvadó. A vándordíjról – amely egy ezüst serleg volt fekete fa alapon – három példányban készült alapítólevél, amelynek egy példányát az adományozó, egy példányát néhai Bartal György hozzátartozói, harmadik példányát pedig az Országos Frontharcos Szövetség autó- és motorsport szakosztálya őrizte.
A Tolnavármegyei Automobil és Motoros Club 1937 júliusában megrendezte autók és motorkerékpárok részére, 410 kilométeres távon „Bartal György emlékversenyét”. A verseny országos jellegű volt, mert az 1937. évi motorkerékpáros bajnokság pontszerző versenyének számított, ezért akik a magyarországi motorkerékpáros bajnoki címért versenyeztek kötelesek voltak részt venni rajta. Az elhunyt versenyző édesapja, dr. Bartal Aurél, a klub elnöke felajánlott 1800 pengő pénzösszeget a verseny díjazására. Minden versenyző „Bartal György emlékplakettet” kapott, és a start előtt néhány szál virág elhelyezésével rótták le kegyeletüket Bartal György emlékoszlopánál Kölesd határában. A verseny idegenforgalmi szempontból is igen jelentős eseménye volt Szekszárdnak és egész Tolna megyének. A Magyar Filmiroda hangosfilmfelvevő autója felvételeket is készített az emlékversenyről. A Nemzeti Filmintézet filmarchívumában megtalálható filmet a következő linken ma is megtekinthetjük: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2379
Egy 1939-es statisztika szerint évente átlag 600 ember veszítette életét és több mint 5000-en sebesültek meg közlekedési baleset következtében Magyarországon, és 20 ezernél is többre becsülték a „csupán” vagyoni kárral járó balesetek számát a harmincas évek végén. A közúti forgalom folyamatos növekedése próbára tette a korabeli járművezetők tudását és figyelmét csakúgy, mint a közlekedés többi résztvevőjének elővigyázatosságát. A közúti forgalom volumene mára nagyságrendekkel haladja meg a 80 évvel ezelőttit és a balesetek száma – a sérüléssel járó esetek száma is – jóval magasabb ma, mint akkoriban volt. Annak ellenére, hogy közlekedési tapasztalatunk számottevően felülmúlja elődeinkét, és természetesen nem elhanyagolható tényező a mai közlekedési eszközök biztonságtechnikai előnye a korabeli járművekhez képest, a statisztika szerint mégis éppúgy átlag 600 ember veszíti életét évente a közutakon, mint az 1930-as években.
Mácsainé Iván Éva
Túramotorosok a Garay szobor előtt, az 1930-as években lsd. Garay szobor 9. kép: http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#35