Azt írja az újság…
Ma már csak az idősebb generáció emlékszik Major Tamás és Psota Irén halhatatlan kettősére a rádiókabaré műsorából. Pedig a ’70-es években még nagyon sokan rajongtak Komlós János kacagtató kabaréjeleneteiért. A kabaré epizódokban Lujza (Psota Irén) a butácska feleség és a nála jóval tájékozottabb férje, Jenő (Major Tamás) hétfő esti társalgásaiba hallgathatunk bele. A történet szerint Jenő és Lujza hétfő esténként beszélgetnek, mivel a televízió adásszünete miatt nem tudják nézni kedvenc tv-műsorukat. Lujza lelkes és rendkívül naiv érdeklődést mutat az újságban olvasott hírek iránt, de általában félreérti azokat, kérdéseivel pedig az őrületbe kergeti Jenőt, akinek már a haja is égnek áll, amikor meghallja az „Azt írja az újság…” kezdetű mondatot. Anélkül, hogy bárkit az őrületbe kergetnénk, hadd kezdjük mi is ezzel a felvezető félmondattal rövid sajtótörténeti ismertetőnket, és olvassunk bele, hogy vajon mit írt az újság Szekszárdon a 19. század végén!
1990 óta március 15-én ünnepeljük A magyar sajtó napját. 1848. március 15-én nyomtatták ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt, ezek voltak a magyar sajtó első szabad termékei. Ezen a márciusi napon proklamálták a polgári sajtószabadságot, amit nem sokkal később törvénybe is iktatták. Ez volt az 1848. évi XVIII. törvénycikk, amelynek kihirdetésére április 11-én került sor. A törvény egy új korszak kezdetét jelentette, mert megszüntette a szigorú cenzúrát. Szekszárdon a 19. század utolsó évtizedeiben több hírlapalapítás is történt. A Tolnamegyei Közlöny, amely nemcsak Szekszárdon, de Tolna megyében is az első hírlap volt, 1873-ban indult útjára. Az 1919-ig működő hetilap tulajdonosa és főszerkesztője Boda Vilmos, Szekszárd közösségi életének ismert és elismert személyisége volt. Majdnem egy évtizeddel a Tolnamegyei Közlöny megjelenése után, Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd alapított lapot a városban. Geiger Gyula lánya Dienes Valéria volt, akiben az első magyar professzornőt tisztelhetjük. A Geiger által alapított Szekszárd Vidéke az 1880-as év végétől kezdve vegyes tartalmú hetilapként jelent meg. A megye harmadik hírlapját, és ami lényeges, Tolna megyében az első politikai lapot, Tolnavármegye címmel dr. Leopold Kornél alapította 1890 decemberében. Leopold Kornél 1865-ben született szekszárdi zsidó családban. Jogi tanulmányokat folytatott Budapesten és Grácban, majd az ügyvédi oklevél megszerzése után számos külföldi utazáson vett részt. Utazásai közül számára legemlékezetesebb az 1889-es volt, amikor 849 társával, köztük több Tolna megyeivel együtt, látogatást tett Torinóban, az emigrációban élő Kossuth Lajosnál. Az utazásról készült tudósítását a Szekszárd Vidéke közölte. 1890-ben nyitotta meg ügyvédi irodáját Szekszárdon, és még ebben az évben elindította a Tolnavármegye című „politikai és vegyes tartalmú hetilapot”, amely vasárnaponként jelent meg.
A Tolnavármegye szerkesztősége és kiadóhivatala 1882 júniusáig a Széchenyi utca 1079. szám alatt volt, majd a Széchenyi utca 1085-be, a Mayer-házba költözött. A főszerkesztő dr. Leopold Kornél, a főmunkatárs pedig Bodnár István volt, egészen 1894 októberéig. Bodnár István helyét Székely Ferenc vette át a lapnál, és 1895 márciusától 1904 márciusáig mint segédszerkesztő dolgozott. A szerkesztőség időközben többször költözött, 1896 áprilisától a Koszorú-féle házban, a Budai utca 1066. szám alatt üzemelt, majd 1898 májusától a Vár utca 130-ban, a Népbank épületének emeltén kapott helyet a kiadóhivatallal együtt. Székely Ferenc távozását követően Földvári Mihály, mint főmunkatárs vett részt a lap kiadásában 1904 júliusától. Bodnár István önálló lapot alapított Szekszárdon. A Közérdek, mint társadalmi, közigazgatási és gazdasági hetilap 1905 januárjában jelent meg először. A felelős szerkesztő Bodnár István, a főmunkatárs Haugh Béla volt. A szerkesztőség pedig a Tolnavármegye szerkesztőségének korábbi székhelyén, a Széchenyi utca 1085. szám alatt rendezkedett be, majd 1907 májusában költözött a Bezerédj utca 5. szám alá, Bodnár házába. A két lap 1910. március 31-gyel egyesült Tolnavármegye és a Közérdek címen. A főszerkesztő dr. Leopold Kornél, a felelős szerkesztő Bodnár István, a főmunkatárs pedig Földvári Mihály vármegyei főlevéltárnok lett. A szerkesztőség a Bezerédj utca 5. szám alatt működött. A politikai hetilap hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön jelent meg, majd a háború idején, 1916-tól már csak heti egyszer, csütörtökönként. A lap 1918-ig a modern haladás szószólója Tolna megyében. A forradalmak viharos időszaka után nem indult újra, Leopold Kornél idejét és figyelmét innentől kezdve nagyrészt pénzügyi pályája kötötte le. A budapesti pénzügyi lapokban továbbra is publikált szakcikkeket, és néhány kivételes alkalommal jelentek meg írásai a Tolnamegyei Ujság hasábjain is.
Leopold Kornél a ’67-es alapon álló politikai párt (Szabadelvű Párt) nézeteit vallotta, lapja helyzetét is úgy határozta meg, hogy az a ’67-es közjogi alapokon áll, vagyis kormánypárti politikát képvisel. Nem mindenki fogadta szívesen a politikai lap megjelenését a városban. A Tolnamegyei Közlöny főszerkesztője teljes mértékben kétségbe vonta egy politikai lap megjelentetésének szükségességét egy olyan vidéki kisvárosban, mint Szekszárd. Boda Vilmos, aki a szekszárdi kerület képviselője volt (a választókat függetlenségi és ’48-as programmal képviselte) úgy vélte, hogy a város lakossága körében széthúzást eredményez majd a politikai lap elindítása. Saját lapjában megjelentetett tiltakozó cikkében a következőket írta: „A Tolnamegyei Közlöny a következő évvel fentállásának tizenkilenczedik évébe fog lépni s ezen aránylag hosszú időn át éppen ezen meggyőződéstől vezéreltetve, távol kívánta magától tartani a politikát, tudva azt, hogy a hol együttműködésre van szükség, onnét ki kell zárni a politikai súrlódásokat. S ennek az eljárásnak meg voltak a maga előnyös következményei. A politikai pártállás rendesen éles válaszvonalakat teremt egyén és egyén között s annyira uralja a legtöbbet, hogy még személyes érintkezését, rokonszenvét is az szabályozza. Hát még a pártszenvedély, az már gyűlöli, megveti, üldözi, ki vele ellentétes nézeteket táplál. Mindezek az érzelmek pihentek, vagy legalább nem élesedtek ki megyénkben a lefolyt időszak alatt s igy a közérdek, mely valamennyiünk támogatására joggal számít, nem szenvedett. Jövőre természetesen ez másként fog lenni. A megyei politikai lap, mely az országos, nagy politikával sikerrel nem foglalkozhatik, a megyeire veti magát s természetszerű fejleményjeivel megbontja az összhangot, sőt magát a társadalmat is. Hát mi nem teremtettük ezt az állapotot, de nem térünk ki előle s jelezzük olvasóinknak, hogy a Tolnamegyei Közlönyt alkalom adtán ellenzéki pártlappá alakítjuk át.” Boda Vilmos lapja az ellenzéki politikát képviselte a megyében és az 1904-es év végétől Függetlenségi és ’48-as Kossuth párti politikai hetilapként jelent meg.
Leopold Kornélról elmondható, hogy a szélsőséges irányzatoktól, mind jobb, mind baloldalon igyekezett teljesen távol maradni, és mások meggyőződését tiszteletben tartani. Mint főszerkesztő, laptulajdonos, bankár, Tolna megye legtöbb adót fizető polgárai közé tartozott. Anyagi körülményei miatt megtehette, hogy sem pártoktól, sem a kormányzattól nem fogadott el támogatást, így biztosítva lapja teljes függetlenségét. Pártfogásba vette a szociális és kulturális fejlődésre irányuló terveket, számos városi és vármegyei intézmény létesítésének érdekében harcba szállt lapja hasábjain. Jelentős propagandát fejtett ki olyan ügyek érdekében, mint például Szekszárd nagyközségből rendezett tanácsú várossá alakítása, a szekszárdi állami főgimnázium megalapítása, a Szekszárd–Bátaszék-i vasút, vagy a Bátaszék–Baja közötti Duna-híd megépítése. Rákényszerült, hogy ezen célok érdekében megvívja harcait, mégis mindvégig távolmaradt mindenfajta személyeskedéstől. Leopold Kornél Dobos Gyula által is idézett hitvallása, amelyet a főszerkesztő/laptulajdonos 1904 februárjában, a Tolnavármegye hasábjain fogalmazott meg, napjainkban is példaként állhatna honatyáink előtt: „Mennyi haszna volna belőle ennek a szegény országnak, ha azok, kik sorsát intézik, a törvényhozó urak, Bezerédj Pál példáját követve, nem haszontalan párttusáknak, nem meddő közjogi vitáknak szentelnék minden idejüket, erejüket és egész tehetségüket, hanem az ország közgazdasági állapotát vinnék előre, és munkájukkal a nép anyagi jólétét mozdítanák előbbre. De nálunk dolgozni nem úri tempó, a munka nem az úrnak való, nálunk a nagyszavaknak, a frázisoknak és a személyes handabandáknak van csak hatása…”
A Tolnavármegye vezércikkei politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, különös figyelemmel a vármegyei és községi élet fontosabb mozzanataira. A Szemle rovatban a napirenden levő országos vagy helyi jelentőségű politikai kérdéseket vitatták meg. A hírrovatban az egész megye eseményeiről tudósítottak. A lap fővárosi levelező tudósítója a politikai és közérdekű híreket akár táviratban is továbbította a szerkesztőségnek, így az olvasókat időben tájékoztatni tudták ezekről. A lapnak volt törvénykezési, tanügyi és közgazdasági állandó rovata, de figyelmet szenteltek arra, hogy szépirodalmi és tudományos közlemények is megjelenjenek az újságban. Az évek során számos irodalmi, tudományos és közéleti berkekben ismert és elismert személy publikált a Tolnavármegye hasábjain: Megtaláljuk például Mikszáth Kálmán és Pulszky Ferenc írásait is.
Mácsainé Iván Éva
Felhasznált irodalom:
Töttős Gábor: A Tolna megyei időszaki sajtó kezdetei (Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok) Szekszárd, 2006. 371-414.
Dobos Gyula: Neves szekszárdiak (Szekszárd a XX. század első évtizedeiben) Szekszárd, 2005. 397-400.Hirn László: Tolnavármegyei fejek (Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) https://mnl.gov.hu/mnl/tml/hirn_laszlo_tolnavarmegyei_fejek
Források:
Tolnamegyei Közlöny 1873 – 1918
Tolnavármegye 1890 – 1909
Közérdek 1905 – 1910
Tolnavármegye és Közérdek 1910 – 1918
Szekszárd Vidéke 1889 – 1891