Az első „Szekszárdi Szüreti Napok”
„Szüretre hívlak, fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!”
(Babits Mihály)
Amikor végre beköszönt a szeptember, az iskolai csengőszóval elérkezik a szüret időszaka is a borvidékeken. Szekszárd a szőlő és a bor városa, a szőlőtermesztés és a borkészítés hozzátartozik a város kulturális örökségéhez. És mint a szőlő- és bortermelő vidékeken általában, itt is régi hagyománya van a szüret végén megtartott vidám mulatságoknak, felvonulásoknak, szüreti báloknak. Már a 20. század első felében is igyekeztek kihasználni a városban a szüret idegenforgalmi vonzerejét. Az 1930-as években filléres gyorsvonatokat indítottak, elsősorban Budapestről, hogy a kedvezményes utazásokkal minél több turistát csalogassanak a városi szüretre. 1933-ban a Faluszövetség és Szekszárd közös szőlő- és borkiállításáról egy rövid tudósítás is fennmaradt a Nemzeti Filmintézet archívumában, amely mindenki számára hozzáférhető a Filmhíradók Online weboldalon. (Szüreti hét, szőlő- és borkiállítás Szekszárdon 1933. október. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=777)
A városban már hosszú évtizedek óta az év legfontosabb eseménye a Szekszárdi Szüreti Napok elnevezésű rendezvénysorozat. Napjainkban – a pandémia miatt – még a legrangosabb fesztiválok is szigorúbb feltételekhez és szabályokhoz vannak kötve, így most a szekszárdi program sem olyan, mint régen. De vajon milyen is volt régen? Lapozzunk vissza néhány esztendőt a történelem nagykönyvében és vegyük szemügyre, mikor és hogyan született városunk kedvenc szüreti fesztiválja.
1964-től a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal feladatai közé tartozott a megye idegenforgalmának irányítása. Az első teendőjük a megfelelő körülmények megteremtése volt. Meg kellett szervezni az egyénileg és csoportosan érkező vendégek elszállásolását és étkeztetését, valamint szükség volt megfelelő programok kidolgozására. A hivatal gondoskodott a szakképzett idegenvezetőkről is. Mikor mindezzel elkészültek, akkor kezdődhetett csak az érdemi munka. A megye idegenforgalmi rendezvényei között megtaláljuk a Sárközi Napokat, az Öcsényi Repülőnapot és a Tamási Lovasnapokat, és kiemelt figyelmet kaptak a Béri Balogh Ádám Múzeum kiállításai. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság – a nagy érdeklődésre való tekintettel – 1966 nyarától engedélyezte, hogy turistacsoportok látogathassanak Gemencbe. Egyre nagyobb igény volt arra, hogy végre Szekszárd idegenforgalmát is fellendítsék.
A Szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1967-ben úgy határozott, hogy október 7-én és 8-án megrendezik az első Szekszárdi Szüreti Napokat. Hagyományt kívántak teremteni és úgy tervezték, minden évben megtartják majd a rendezvényt. Több ezer hazai és külföldi turista fogadására készült a város. A két napos programsort úgy állították össze, hogy mindenki megtalálja benne a kedvére valót. Szombat délelőtt – még a hivatalos megnyitó előtt – kezdetét vette egy mezőgazdasági konferencia, melyet a régi vármegyeháza nagytermében tartottak. A konferenciára országosan elismert szakemberek érkeztek Szekszárdra, a téma természetesen a szőlő- és bortermelés volt. Szerepelt a programban a megyeházán Liszt-koncert, a művelődési házban szórakoztató műsorok, több helyszínen kiállítások, valamint szabadtéri néptáncbemutató, népviseleti szépségverseny, felvonulás és szüreti bál. A néptáncbemutatón három Tolna megyei csoport – a dombóvári, a madocsai és a szekszárdi – szórakoztatta a közönséget az alkalmi színpadon. A megyeháza nagytermében Wehner Tibor Liszt-díjas zongoraművészt hallhatta és láthatta a nagyérdemű a Liszt emlékhangverseny keretében. Még a Csehszlovák Népi Együttes is vendégszerepelt a városban, a művelődési ház nagytermében léptek fel egy látványos műsorral. Igazi kuriózum volt a szombat este megrendezett autós szüreti bál a Sió Csárdánál. Szőlővel díszített asztalok, halászlé, disznótoros vacsora várta a vendégeket, és természetesen a híres szekszárdi borból is jutott a poharakba. Annyira népszerűnek ígérkezett ez a program, hogy a jegyeket már napokkal korábban elkapkodták. Talán az is közrejátszhatott ebben, hogy ígéretes díjakkal kecsegtette a vendégeket a tombola, melyen fődíjként egy 25 és egy 12 literes hordó vörösbort sorsoltak ki.
Vasárnap reggel különvonat érkezett Budapestről, az ország nagyvárosaiból pedig autóbuszos különjáratokat szervezett az IBUSZ. A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség gyalogtúrára vitte a jelentkezőket az Óriáshegyhez. Azok sem csalódtak, akik csak egy könnyű sétára vágytak a városban, hiszen idegenvezetők kalauzolásával tehették ezt meg. A vendégek a Garay Termelőszövetkezet szőlőjében szüretelhettek is, ahol szüreti ebéddel és korlátlan szőlőfogyasztással várták őket. A Borkombinát épületében az érdeklődők megtekinthették a „Szekszárd szőlőkultúrája” című kiállítást. A rendezvénysorozat fénypontját a szüreti felvonulás jelentette, amelyen a palánki technikum és a mezőgazdasági termelőszövetkezet lovas bandériumai is közreműködtek. A szüreti menet a Remete utcából indult, ahonnan a bíróné kikérése után a Béla tér felé indultak, ahol sokan csatlakoztak hozzájuk. A tömeg már várta a hagyományos viseletbe öltözött felvonulókat, és közösen vonultak a Garay térre, majd a Sörkertbe. A Garay Szállóban rendezték meg a vidám szüreti bált, amely a két napos rendezvénysorozatot zárta.
Alighogy véget ért az első Szekszárdi Szüreti Napok, máris nekiláttak a következő szervezésének. Az előkészületek során figyelembe vették a korábbi tapasztalatokat és a feladatok megoldása érdekében kilenc munkabizottságot hoztak létre. Meghirdették az első szekszárdi néptáncfesztivált is, melyre már előzetesen is sokan bejelentkeztek. Plakátok ezreit küldték szét az ország minden részébe, a meghívókból pedig még külföldre is jutott, természetesen angol, német és szerb nyelvre lefordítva. Azonban hiába volt a korai szervezés, a munkabizottságokban dolgozók mindenre kiterjedő figyelme, végül mégsem tartották meg 1968-ban a Szekszárdi Szüreti Napokat. A rendezvényt az utolsó pillanatban mondták le a város vezetői. A Tolna Megyei Népújság szeptember 12-i számában még a lelkes készülődésről és a szüreti napok gazdag programjáról számolt be, majd szeptember 13-án, mint derült égből a villámcsapás érkezett a közlemény a szeptember 28–29-re tervezett rendezvény elmaradásáról. A Szekszárdi Városi Tanács illetékes szervei „közbejött akadályokra” hivatkoztak. Ugyan az egész fesztivált nem, de több részprogramot sikerült megvalósítani, és az aprólékos szervezés által szerzett tapasztalatok sem vesztek kárba. A szekszárdiak szívügyüknek tekintették a fesztivált, a következő évben töretlen lelkesedéssel fogtak hozzá a megrendezéséhez, és az 1969-es Szekszárdi Szüreti Napok gazdag programja a vártnál is nagyobb tömeget vonzott a városba. A Béri Balogh Ádám Múzeum új természettudományi kiállítással várta a látogatókat, amelynek megnyitójára is a szüreti napokon került sor. A hagyományos felvonuláson kívül népszerű esemény volt a néptáncosok bemutatója, valamint az ökörsütés. A fesztiválra Szekszárdra utazott az országgyűlés elnöke, Kállai Gyula és felesége, akik ünnepi programjuk során a Babits Mihály Emlékházat is megtekintették. A főpróbának szánt 1967-es első rendezvény és az egyéves kihagyás után sikerült útjára indítani egy olyan szekszárdi szüreti hagyományt, amely azóta is megállja a helyét regionális és országos viszonylatban is. Az 1969-es szekszárdi szüretről készült filmhíradó megtalálható a Nemzeti Filmintézet archívumában. (Szüret Szekszárdon 1969. szeptember. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=20037)
Mácsainé Iván Éva
Képek: https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#104
Források:
Tolna Megyei Népújság 1967. március 11. (17. évf. 60. sz.) 3.
Tolna Megyei Népújság 1967. május 25. (17. évf. 121. sz.) 7.
Tolna Megyei Népújság 1967. október 8. (17. évf. 238. sz.) 1.
Tolna Megyei Népújság 1967. október 10. (17. évf. 239. sz) 3.
Tolna Megyei Népújság 1968. szeptember 12. (18. évf. 214. sz.) 5.
Tolna Megyei Népújság 1968. szeptember 13. (18. évf. 215. sz.) 8.
Tolna Megyei Népújság 1969. szeptember 11. (19. évf. 210. sz) 3.
Tolna Megyei Népújság 1969. szeptember 21. (19. évf. 219. sz.) 1.
Tolna Megyei Népújság 1969. szeptember 23. (19. évf. 220. sz.) 1-2.