Talán nincs eléggé a köztudatban, de a vívás a legeredményesebb olimpiai sportág hazánkban. A magyar vívók az újkori olimpiákon eddig összesen 83 érmet (35 arany, 22 ezüst, 26 bronz) szereztek, lekörözve a szintén sikeres úszókat (összesen 66 érem) és kajak-kenusokat (összesen 77 érem). Ennek a rendkívüli eredménynek köszönhető, hogy a küzdősportok családjába tartozó vívás 2013 óta a kiemelt sportágak közé tartozik Magyarországon. A mai vívósport a korábbi katonai, harci tevékenységekből fejlődött ki az idők során. Hagyományosan lovagias sport, amelynek szabályai megkövetelik az etikett szigorú betartását és a küzdelmek a mai napig tiszteleten alapulnak.
Magyarországon az első vívóegyesületek – Pesti Nemzeti Vívó Intézet, Első Magyar Pozsonyi Vívó Egylet – 1825-ben jöttek létre. A magyar kardvívóiskola megalapítása Keresztessy József nevéhez fűződik, aki a szabadságharc bukása után vívótermet nyitott Pesten és megteremtette a sportszerű vívást. A vívást, mint versenysportot 1896-tól, a Millenniumi Vívóverseny megrendezésétől számíthatjuk. A nemzetközi versenyen az olaszok fölényes győzelmet arattak. Az olasz mestereket meghívták Magyarországra, hogy a magyar versenyzők is megismerhessék a modern vívás alapjait. A Radaelli-iskola és a régi magyar kardvívó stílus ötvözéséből alakult ki a mára már klasszikussá vált magyar vívóiskola. A legnagyobb mesterek – Italo Santelli, Borsódy László, Gerentsér László, Fodor Károly, Gellér Alfréd – ezt a stílust tanították. Fodor Károlynak köszönhetjük a Nemzeti Sport című hetilapot, amit a műegyetemi vívómester 1903-ban alapított. Az önálló Magyar Vívó Szövetséget 16 vívóklub alapította 1914-ben.
Szekszárdon is több alkalommal rendeztek vívó tanfolyamokat, a neves vívómesterek közreműködésével, akik általában néhány hónapot töltöttek a városban (9. kép). Az 1900-as évek első éveiben lovag Zolnay Viktor vívómester többször időzött Szekszárdon. A Szegzárd Szállóban tartotta meg vívó tanfolyamait, egy-egy kurzus hat hétig tartott. 1903-ban Simontsits Elemér – a kaszinó elnöke – kezdeményezésére vívóakadémiát tartottak Szekszárdon, amellyel a Bezerédj-szobor felállítására indított kezdeményezést kívánták támogatni. Simontsits felkérte többek között Mészáros Ervin ulánus hadnagyot, az elismert amatőr vívót, valamint Italo Santelli budapesti vívómestert, hogy vegyenek részt az akadémián. A táncestéllyel együtt megrendezett látványosság jelentős számú közönséget vonzott, vidékről is sokan érkeztek a városba, hogy láthassák a híres vívókat. 1905 nyarán Makói Makay Izor pozsonyi királyi jogakadémiai vívómester tartott vívókurzust a városban. A Tolnamegyei Közlönyben megjelent hirdetéseiből megtudhatjuk, hogy heti négy alkalommal, havi 20 korona fejében vállalt vívásoktatást. A felszerelésről a tanulni vágyóknak kellett gondoskodni, de a gyermekek kaptak kedvezményt az oktatás díjából. A nőknek is lehetősége nyílt elsajátítani a vívás alapjait, különóra keretében tanította őket a mester.
Az 1905-ös év mozgalmasnak bizonyult a vívás kedvelői számára Szekszárdon, mivel egy másik vívómester is érkezett a városba. Halbleib József fővárosi vívómester júliusban indított vívókurzust a Szegzárd Szálló kistermében. A tanfolyamnak akkora sikere volt, hogy Halbleib József decemberben újra meghirdette a kurzust a következő év januárjára. Halbleib József vívómester 1906-ban magyarosította a nevét és 1907-ben már Béki József néven cukrászdát nyitott Szekszárdon. Béki József hat évre bérbe vette a volt Krón-féle üzlethelyiséget a Szegzárd Szállóban és ott nyitotta meg cukrászdáját.
A vívótanfolyamok sikerén felbuzdulva Simontsits Elemér 1906 januárjában kezdeményezte a Szekszárdi Vívóklub létrehozását, ami a hónap végén meg is alakult. A klub elnökéül dr. Szentkirályi Mihály, vármegyei aljegyzőt választották meg, alelnöke ifj. Leopold Lajos lett. A klub tagjai: Tóth Ödön főügyész, Reichl Dezső, Zoltán Ferenc, Kovács Ottó, Brebovszky Elemér, Komjáthy Sándor, dr. Spányi Leó, dr. Kramolin Gyula, Kurz Vilmos, Bodnár István, Ettenberger Gyula, báró Fiáth Elemér, dr. Kron Ferenc, Wágner Andor, ifj. Hajpál Sándor voltak. Mészáros Ervin főhadnagy, Magyarország vívóbajnoka a klub dísztagja lett, valamint a klub tiszteletbeli tagjává választották Wigand Jánost a főgimnázium igazgatóját, aki a főgimnázium tornatermét, mint vívótermet a klub rendelkezésére bocsátotta. A vívó gyakorlatokat hetente háromszor – kedden, csütörtökön és szombaton – tartották, délután 5 és 7 óra között. A vívóklub nem sokkal később új tagokkal bővült, 1906 novemberében csatlakozott dr. Éry Márton, dr. Szászy József és Sándor László csendőr százados, decemberben pedig Szeghy Sándor gyógyszerész, Szászi Andor földbirtokos és dr. Bartal Kornél tanár.
1907 tavaszára már 40 tagot számlált Szekszárd vívóklubja. A szokásos vívótanfolyamokat sem kellett nélkülöznie a tanulni szándékozó közönségnek, hiszen 1907-ben Béki József budapesti vívómester éppen e célból érkezett a városba. A vívómestert a Szekszárdi Vívóklub is szerződtette öt hétre. A klubtagok a tanfolyam elvégzése után a kaszinó mulatságán, egy vívóakadémia keretében mutatták be vívó tudásukat és felkészültségüket. 1909-ben Kükemezey Árpád vívómester tartott vívókurzust Szekszárdon, amelyen a szekszárdi vívóklub tagjai is részt vettek. 1912-ben létrejött Szekszárd első több szakosztályból álló sportegyesülete, a Szekszárdi Sport Klub. 1913 tavaszán még a vívóklubbal közösen támogatták Halmay Andor vívómester tanfolyamát, az év végén pedig már a Szekszárdi Sport Club „művezetője”, Haypál Benő tartotta a gimnázium tornacsarnokában a vívóórákat. A vívóklub beleolvadt az új egyesületbe, majd annak feloszlása után a Turul torna és vívószakosztálya vette át a város vívósportjának irányítását.
Glykais Gyula, aki az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpián a magyar kardcsapat tagjaként nyert bajnoki címet, élete utolsó éveiben Szekszárdon élt és dolgozott a Városi Számvevőség vezetőjeként. A kétszeres olimpiai bajnok vívó 1948. július 12-én hunyt el, az Alsóvárosi temetőben helyezték nyugovóra. Tolna megyében egyetlen műhelye van napjainkban a vívósportnak. A megyeszékhelyen 1953-tól folyamatosan működő Szekszárdi Kórház Sportegyesület vívószakosztálya azon fáradozik, hogy megismertesse és megszerettesse a fiatal korosztállyal ezt a szép és izgalmas sportot.
Mácsainé Iván Éva
Képek:
https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#28
https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#cityGallery-17
Források:
Közérdek
Szekszárd Vidéke
Tolnamegyei Közlöny
Tolnavármegye, Tolnavármegye és a Közérdek
Felhasznált irodalom:
Földes Éva – Kun László – Kutassi László, A magyar testnevelés és sport története. Budapest, 1989.
Sportszertár – vívás. A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum kiemelt sportágak projektje https://sportszertar.wordpress.com/vivas_tortenet/