Azt hiszem, nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a nyári kánikulában szinte mindenkinek a nyaraláson jár az esze. Akik már túl vannak az idei üdülésen, azok friss élményekkel feltöltődve gondolnak vissza a kellemes időtöltésre. Akik pedig még nem indultak el, azok egész biztosan lelkesen várják már a pihenést és kikapcsolódást ígérő kirándulásokat. Nem volt ez másképp nagyszüleink idejében sem, ők is szerettek utazni, idegen tájakat, városokat megismerni. Az első magyar utazási iroda, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt., 1902-ben alakult meg, elnöke gróf Esterházy Miklós volt. A vállalat már 1925-ben rendszeres városnéző buszokat indított Budapesten. A következő évben beleolvadt az Általános Beszerzési és Szállítási Részvénytársaságba, ekkor jött létre az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat, vagyis rövidítve, ahogy azóta is ismerjük, az IBUSZ. Az új utazási vállalat tevékenységi köre a két világháború között, meglehetősen kiterjedt volt. Idegenforgalmi információs tevékenysége mellett foglalkozott utazásszervezéssel, jegyeladással, csomagszállítással, szálláshelyek értékesítésével, vendéglátóhelyek létesítésével, útlevél és vízum beszerzéssel, utazással kapcsolatos brosúrák kiadásával és árusításával, közlekedési eszközök bérbe adásával, filmekkel és hirdetésekkel. Bármilyen meglepő, de a „fapados utazás” sem a közelmúlt találmánya, már a harmincas években alkalmazta az IBUSZ, és híres „filléres vonatain” több mint egymillió utast szállítottak kilenc esztendő leforgása alatt.
De nézzük csak meg közelebbről, hogy mi is volt az a filléres vonat, vagy hivatalos nevén „filléres gyors”. Ez a kifejezés 1932-ben született. Az államvasutak igazgatósága pályázatot hirdetett a legötletesebb elnevezés megtalálására, amellyel olcsó kirándulóvonatait illetni lehet. Közel negyvenezer kifejezés közül kellett a bíráló bizottságnak kiválasztania a legmegfelelőbbet. Nem volt könnyű dolguk! A legjobb pályázatok jutalmat kaptak. Olyanok például, mint a „hajrá-vonat”, a „ruccanó vonat”, a „vándorvonat”, a „garasvonat”, a „skót vonat”, vagy a „batyus vonat”. Szintén díjazták a „napsugárvonat”, „tulipánvonat”, „hipp-hopp vonat”, „turulvonat”, „murivonat”, „mesevonat”, „vaspillangó” és „de jó vonat” kifejezéseket. Az első díjat a „filléres gyors” kiötlője, Megyery Ella írónő kapta.
Az 1930-as évek elejének nagy gazdasági válsága az élet minden területén éreztette a hatását. A MÁV forgalma elsősorban a helyközi személyszállításban esett vissza, hiszen az emberek könnyebben lemondtak a távoli utazásokról, kirándulásokról, mintsem arról a kényelemről, amit a munkahelyekre való eljutáshoz a városi tömegközlekedés nyújtott számukra. 1932-ben a filléres vonatok indításának az volt a célja, hogy fellendítse Magyarország belső utasforgalmát. A MÁV jelentős, mintegy 75%-os kedvezményt biztosított a filléres vonatokon. A negyedáron eladott jegyek még így is biztos hasznot jelentettek, mert a kirándulóvonatoknál a vasút 100%-os ülőhely-kihasználtsággal számolhatott. A rendelkezésre álló ülőhelyeket előre eladták, és csak akkor indult el a járat, ha az előirányzott létszámot elérték a foglalások.
A magyar filléres vonat kezdeményezés, amely a résztvevőknek kedvezményes vasúti közlekedést biztosított, az olasz Treni Popolari mintájára alakult ki. A járatok indításának feltétele az volt, hogy legalább ötszáz résztvevő jelentkezzen az utazásra a menetdíjat minden esetben előre kifizetve, és a kirándulás csak egy napig tartson, vagyis a vonatok még aznap este induljanak vissza. Az első szerelvény 1932 tavaszán Gyöngyösre szállította a kiránduló társaságot. A Keleti pályaudvaron feldíszítették a vonatot indulás előtt, a mozdonyra hatalmas „75%” feliratú tábla került. Az 1937-es év során Budapestről összesen 88 filléres gyorsvonat indult, vidékről Budapestre 46, vidéki városból vidéki városba pedig 42. Abban az évben összesen 176 kirándulóvonat több mint 167 ezer utast szállított, és majdnem 73 ezer kilométert tett meg.
Nem csak a vasútnak volt nyeresége a filléres gyorsból. Az úti célként megjelölt települések idegenforgalmára is jó hatással volt a kirándulóvonatok indítása. A városok nagy igyekezettel mutatták be nevezetességeiket a látogatóknak. A filléres vonatok remek lehetőséget nyújtottak az országos jelentőségű kulturális eseményeken való részvételhez is. 1932. május 8-án Magyarországon, a Hungária körúti stadionban játszották az Európa Kupa labdarúgó mérkőzését Magyarország és Olaszország között. A foci már abban az időszakban is kiemelt sportágnak számított hazánkban. Az esemény apropóján a MÁV minden főbb útvonalon indított filléres gyorsvonatokat a fővárosba, az MLSZ pedig a Menetjegyirodán keresztül, a meccsre szóló belépőjegyekkel látta el a vonatok közönségét. A stadionban mintegy negyvenezer néző előtt 1–1-es döntetlent játszott a két csapat.
Szekszárd polgármestere, vitéz Vendel István is nagyszerű lehetőséget látott a filléres gyorsokban, ezért már 1932 tavaszán tárgyalást kezdeményezett a MÁV igazgatóságával annak érdekében, hogy mielőbb indítsanak vonatokat Szekszárdra is. A tárgyalásokkal egy időben az IBUSZ egyik tisztviselője is Szekszárdra utazott, hogy egyeztessék a kirándulás programját, a helyi látnivalókat a város vezetésével. A nagyszámú turistát etetni is kell, ezért már előre megállapodást kötöttek a vendéglősökkel az élelmezésről.
A szekszárdiak is kihasználták az olcsó utazási lehetőséget, és amint lehetett kirándulni indultak. Több százan vettek részt a Pécsi és a Szegedi kiruccanásokon. Az első Szekszárdra induló filléres gyors 1932. június 12-én, vasárnap robogott ki a budapesti pályaudvarról. A szerelvény csak Pusztaszabolcson és Sárbogárdon állt meg és úgy érkezett a városba, hogy a kirándulók odaérhessenek a templomokba a tíz órakor kezdődő istentiszteletre. A mintegy huszonkét kocsiban, összesen 1540 kirándulót szállító vonatot a leventezenekar muzsikája fogadta a vasútállomáson. A város vezetősége, élén vitéz Vendel István polgármesterrel a pályaudvaron üdvözölte a kedves vendégeket.
A fővárosból érkező látogatók megnézték a város nevezetességeit. Az IBUSZ már előre tájékoztatta az utasokat ezekről a látnivalókról, és ismertető prospektusról is gondoskodott. A vendégek megcsodálták a Garay és a Béla teret, a vármegyeházát, a Szent István teret és a vármegyei múzeumot, a kórházat és a selyemgyárat. Délután megérkezett Őcsény, Decs, Sárpilis, Bátaszék és Alsónyék különvonata 650 utassal, akiket szintén a leventezenekar és a polgármesteri köszöntő fogadott. A vásártéren és a sporttelepen ünnepélyek várták az érdeklődőket.
A Béla téren összegyűlt tömeg sárközi népviseletben táncolt és énekelt a kíváncsi turisták legnagyobb örömére. A sárköziek és az érdeklődők a vásártérre vonultak, ahol a sportpályán több ezer ember gyűlt össze. Olyan nagy tömeg volt, hogy nem is lehetett az előre eltervezett programot teljes mértékben megvalósítani. A vásártéri látványosságokon helyi specialitásokat árusítottak a turistáknak, akik sárközi lakodalmon vehettek részt, megtekinthették a sárközi népművészeti kiállítást, és megkóstolhatták a pinceszövetkezet híres szekszárdi borait. A borkóstóló sátorban a vidéki és budapesti vendégeken kívül a helyiek is szívesen megfordultak, közel négyezer pohár kóstolót mértek ki. A pinceszövetkezet pincéi is várták a látogatókat, és már a délelőtt folyamán ezerötszázan fordultak meg a pincékben. Nem csoda, hogy virágos jókedve kerekedett a budapesti kirándulóknak. Végül elégedetten és rendkívül vidám hangulatban szálltak fel a 19 óra 40 perckor induló vonatra.
A kezdeményezés sikeres volt. A kirándulók kellemes élményekkel telve búcsúztak Szekszárdtól, ígérve, hogy jó hírét viszik és visszatérnek, amint újabb lehetőség adódik rá. A következő években többször is adódott ilyen lehetőség, hiszen indítottak filléres gyors vonatokat a városba. 1932 októberében még úgynevezett szüreti vonat is érkezett Szekszárdra, az utasok és a helyiek legnagyobb örömére.
A filléres gyors Szekszárdra érkezéséről a Magyar Filmiroda készített hangosfilmet, amelyet Szekszárdon, a Világ Filmszínházban is több alkalommal lejátszottak a közönség előtt. A film a népviseletbe öltözött sárköziek ünnepélyes felvonulásával kezdődött, a vasútállomásról a Béla térre a leventezenekar kísérte őket. Ezután következett a sárközi népviselet és táncok bemutatása zenei és ének kísérettel. A filmen látható volt az is, ahogy a filléres gyors utasai megtekintették a sportpályán rendezett mulatságot, közben feltűntek a szekszárdiak és a vidékiek is a sportpályán és a pálya tribünjén. A film záró képkockáin pedig a szekszárdi tanulóifjúság tornabemutatói voltak láthatók. Szekszárd város lakosainak körében hatalmas sikert aratott a hangosfilm, hiszen ismerős arcokkal találkozhattak, magukra ismerhettek a vetítővásznon. A film egy rövid részlete ma is megnézhető a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumában, a Filmhíradók Online weboldalon.
Mácsainé Iván Éva
Filmhiradó:
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=248 Szekszárdon a filléres-gyors utasainak bemutatják a Sárköz művészi népviseletét és táncait 1932. július Magyar Világhíradó 437.
Képek a galéria végén:
https://terkeplap.wmmm.hu/terkep#97
Mészöly Miklós családi albuma 1. A sárköziek tánca a Béla király téren. 1-2. 1932. június 12.
Miklósi Mutsenbacher Ödön: A filléresek szekszárdon, 1932
Források:
Budapesti Hirlap, 1932. április 3-i sz. 2.1. In: Nagy J. Béla (szerk.): Magyarosan – Nyelvművelő folyóirat 1. évf. (1932) 1. kötet 3-4. sz.
Csikós Mihály: A vasút utasforgalmát befolyásoló tényezők. In.: Közlekedéstudományi Szemle, 1961 (11. évf. 5. sz.)
Magyar Nemzet, 1983. november 24. 46. évf. 277. sz.
Nemzeti Sport, 2005. április 14. 103. évf. 101. sz.
Ruisz Rezső: Filléres gyors és kisszakasz. In.: Magyar Szemle 19. kötet (1933. 9-12. sz.) 373-378.
Új Idők Lexikona 9-10 Eötvös – Frémont (Budapest, 1938) 2440-2441.
Tolnamegyei Ujság 1932. április 27. 14. évf. 32. sz.
Tolnamegyei Ujság 1932. június 4. 14. évf. 43. sz.
Tolnamegyei Ujság 1932. június 11. 14. évf. 45. sz.
Tolnamegyei Ujság 1932. június 11. 14. évf. 46. sz