1938. június 13-ra díszbe öltözött a város. Igen tetszetősbe, hiszen olyan rég volt ok és alkalom az ünneplésre. A háború és forradalmak utáni időszak, majd a nagy gazdasági válság a túlélésről szólt, nemigen akadt ünnepelni való. A város egészét megmozgató eseményre ezekben az években csak egyszer került sor, 1924 októberében, amikor Orbán Antal művét, a Bajtársakat avatták. Az ünnepélyes külsőségek természetesen ekkor sem hiányoztak. A szekszárdi háborús hősök tiszteletére a Béla téren tábori misét celebráltak, díszsátrat építettek, ideültetve a prominens díszvendégeket, közöttük Pesthy Pál igazságügy minisztert, valamint az egykoron a szekszárdi katonákat is vezénylő József főherceget, akit a városvezetés a neves napon magyar ruhába öltözött lányok karéjában fogadott Szekszárd határában. A szoboravató ünnep azonban a hősök iránti tisztelgés mellett a személyes és az országot ért veszteségek miatt fájdalommal és gyásszal volt tele.
Az az ünnep, amire a város majd másfél évtizeddel később, 1938 nyár elején készült, jellegében volt egészen más. Szent István halálának 900. évfordulójára emlékezett a nemzet, a millennium óta először hirdetve nagyszabású országos programot. Az ezredéves rendezvényekkel ellentétben a Szent István Év eseményei nemcsak a fővárosra koncentrálódtak, hanem a korábbinál szélesebb körben a vidék Magyarországára is kiterjedtek. Ennek volt főattrakciója a Szent Jobbot szállító aranyvonat országjáró körútja, ami, ha hinni lehet forrásainknak, Huszár Károly volt miniszterelnök ötlete volt. A Szent István Év első eseményét, a Szent Jobb körmenetet a budai várban május 30-ra időzítették, annak a napnak az évfordulójára, amikor 1084-ben egy bihari kis faluban megtalálták az eltűnt Szent István ereklyét. Másnap indult első útjára a vonat szimbolikus helyszínre, Esztergomba. Az ott zajló ünnepségeken Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa is részt vett.
Az aranyvonat 1938 és 1942 között hetente egy–három nap szigorú menetrend szerint járta az országot. Útja során a kisebb állomásokon csak lassított, és a pályaudvarra gyűlt közönség az elhaladó vagon üveg oldalán keresztül vethetett pillantást a nagybecsű ereklyére. A nagyobb településeken meg is állt a szerelvény, de a Jobbot nem emelték le a vagonról, csak ott helyben tiszteleghettek az érdeklődők, mint például Tolna megyei Bátaszéken és Dombóváron. Végül volt 22 olyan város, ahol az ereklyét körmenetben vitték keresztül a településen.
Szekszárdra június 13-án, 19.30-kor érkezett meg az aranyvonat. A tolnai megyeszékhely eredetileg nem szerepelt az útvonaltervben a megye és a város vezetése eredményes fellépésének volt köszönhető, hogy utólag mégis bekerült a programba. Az eseményt – mint minden településen – nagy készülődés előzte meg. Bizottság alakult a látogatás pontos forgatókönyvének kidolgozására, és komoly erőfeszítéseket tettek arra, hogy vidékről is minél több érdeklődőt vonzzanak a neves eseményre. A Tolnamegyei Ujság tudósítása szerint a környékbeli települések küldöttségei összesen 650 fővel jelezték részvételüket az ünnepségen.
Az előkészületek fontos része volt a város ünnepi díszbe öltöztetése a körmenet útvonala mentén: a nemrég átadott új állomásépülettől kezdve a Béla térig zászlók lobogtak, virágdíszek pompáztak. Az ünnepség központi helyszínének, a Béla térnek kiemelt figyelmet szenteltek. Mindenütt nemzeti, megyei és városi lobogók, a falakon tölgyfalevél-girlandok, gyertyák és virágok az ablakokban. Az öreg platánfákon színes villanylámpák sokasága, a Takarékpénztár főhomlokzatán kettős apostoli kereszt világított, és fényhatások tették még hatásosabbá a Polláck Mihály tervezte megyeháza klasszikus vonalait. Az ünnepre öltözött Szekszárdról, a Szent Jobb érkezéséről szerencsére nemcsak a helyi lapok részletes tudósításai maradtak fenn, hanem azok a fényképfelvételek is, amelyeket Brózik András kamerája rögzített. Brózik András családja a Felvidékről, Zólyomról települt át a trianoni döntés után Magyarországra, előbb Salgótarjánba, majd az apa halála után Szekszárdra költöztek. A gyógyszerész végzettségű fiatalember egyik szenvedélye lehetett a fotózás. Erre látszik utalni a máig fennmaradt, két kötetből álló fotóalbuma, amely fiának, Brózik Zoltánnak és Nyakas Mártának köszönhetően került múzeumunk gyűjteményébe. A felvételek korjellemző dokumentumok, melyeknek különös értékét az adja, hogy jelentős részük Szekszárd közterületein készült, többek között olyan eseményeket is rögzítve, mint a Szent Jobb szekszárdi látogatása.
Az aranyvonat – tartva a menetrendet – pontosan 19.30-kor gördült be a Szekszárdra, aznapi útjának, Pécs–Baja–Bátaszék, utolsó állomására. A szerelvény öt pullman- kocsiból és egy mozdonyból állt. Az ereklyét szállító, erre a célra átalakított, speciális vagon a vonat közepén helyezkedett el. A kocsit arany, ezüst, bíbor és zöld színűre festették, egyik oldalán magyar és Árpád-házi címerek között Szent Gellért, Szent István és Szent Gizella, a másikon Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet egész alakos képe volt látható. A kocsi tetején négy imádkozó angyal között a szent korona nagyított mását helyezték el. Az arany ereklyetartót a kocsi közepén rugós-rezgéscsillapító állványra helyezték el, amit címeres brokát terítővel borítottak, a falakat vörös bársonnyal, a mennyezetet fehér selyemmel díszítették.
Az aranyvonatot a pályaudvaron népes közönség várta: ott volt katonazenekarával a szekszárdi helyőrség díszszázada, valamint tisztikara Benkő József tábornokkal az élen, Kiss Lajos apátplébános vezetésével nagyszámú papság, Tolna megye zászlaja alatt a törvényhatósági bizottság tagjai, sokan díszmagyarba öltözve, a szekszárdi képviselő-testület, a helyi egyesületek és hivatalok képviselői, a pályaudvar előtti téren pedig a tanulóifjúság gyülekezett.
A Szent Jobbot minden útjára elkísérte Mészáros János budapesti érseki helynök, a Szent Jobb őre, négy irgalmasrendi szerzetes, akik az ereklyét vitték a körmeneteken, és a koronaőrség 16 tagja Pajtás Ernő őrnagy vagy Máriássy László ezredes vezényletével. Az állandó kíséret mellett utanként különböző előkelőségek csatlakoztak a kísérethez, a június 13-ihoz például Huszár Károly volt miniszterelnök, Zsembery István és Jámbor Dezső az Actio Katholica képviseletében. A szekszárdi érkezéskor voltak Tolna megyei vendégek is a vonaton, akik Bátaszéktől kísérték a Szent Jobbot: Szongott Ervin alispán, Schneider Gábor, Hangel Andor és Debulay Imre törvényhatósági bizottsági tagok, Hauser Imre plébános, valamint Michéli Mihály bátaszéki bíró.
Miután a kíséret leszállt a vonatról, és leemelték az ereklyét, a tömeg sorba rendeződött, a körmenet pedig elindult a feldíszített városon keresztül a kivilágított Béla térre, ahol akkora már ugyancsak nagy tömeg gyűlt össze. A Szent Jobbot a templom elé felállított emelvényre helyezték., majd felcsendült Szent István himnusza, az Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga! kezdetű egyházi ének. A papság latin nyelvű imáját követően emelkedett szólásra az est szónoka, Patacsi József hittanár. A fiatal papról kevés az információnk, szerepeltetése ezen a kiemelkedő eseményen ennek tükrében voltaképp meglepő. A helyi sajtó kiváló szónoki képességeiről tudósított, 1945-ben pedig arról, hogy cserkészvezetőként háborús bűnökért népbíróság elé állították, de felmentették.
Patacsi beszédében a Szent István szellemiségében való újjászületés fontosságát hangsúlyozta, „hogy szebb, hatalmasabb legyen jövőnk, mint a szegényes vérző jelenünk.” és hogy „újraépítsük a régi, boldog, szent istváni Nagymagyarországot.” Főüzenete, tehát tökéletesen illeszkedett a Szent Év mondanivalójához, a múltból erőt merítő, hittel erőssé tett újrakezdéshez. Csakúgy, mint Vendel István polgármester ezt követő könyörgése, aki arra kérte a Mindenhatót, hogy Szent István érdemeiért segítse meg ezt a sokat szenvedett országot.
Ez után Borbás István gimnáziumi tanuló szavalata, a Szent István óda következett, majd a Boldog asszony anyánk című dal hangzott el. Végül megkezdődött az ereklye előtti hódolás, melynek során az összegyűlt tömeg elvonulhatott a Szent Jobb előtt. A helyi sajtó az összegyűltek számát egyébként tizenötezer főre becsülte, akkor, amikor a megyeszékhely népessége nem érte el a tizenhatezret. Utólag az adat helyességét ellenőrizni lehetetlen, az viszont tény, hogy az idő nagyon előreszaladt, ezért változtatni kellett az eredeti programon A Szent Jobbot és kíséretét nem körmenetben, hanem autókkal és busszal szállították vissza az állomásra, ahonnét a fővárosba vitt az útja.
A tömegeket megmozgató, érzelmi azonosulást is kiváltó rendezvény után Szekszárd újra a hétköznapi arcát mutatta. Ünnepi díszt ölteni nagyon sokáig nem lesz majd oka. Közben az aranyvonat folytatta országjárását eljutva a Felvidékre és Kárpátaljára, majd 1942 májusában Nagyváradra is, a legfőbb magyar egyházi méltósággal, Serédi Jusztinián bíborossal a fedélzetén. Ez volt az utolsó útja. További sorsát homály fedi, de az bizonyos, hogy a háború viharait nem élte túl. S nemcsak fizikai valójában semmisült meg, hanem egykori léte hosszú időre az emlékezetből is kikopott. A közgondolkodás a mai napig az aranyvonat fogalma alatt sokkal inkább a háború végén nyugatra hurcolt aranykincseket rejtő járművet érti, mint a Szent Jobbot az országon körbevivő, díszes szerelvényt.
Gaál Zsuzsanna
A képek a kapcsolódó épületek képsorának végén találhatók.
Vasútállomás: Az aranyvonat megérkezése vasútállomásra http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#1
Városháza http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#59
Takarékpénztár http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#4
Vármegyeháza http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#48
Római katolikus templom http://terkeplap.wmmm.hu/terkep#52